Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY ERNŐ (1852–1913)
szosok alá: tarlótörés, őszi mélyszántás, tavasszal fogasolás vagy extirpálás.22 Kapások alá: gabona után trágyázva lesz a tarló és rögtön alászántva, és ősszel mélyen megszántva. Tavasszal vetés előtt porhanyítás. Takarmány félék alá: tarló trágyázva, leszántva, télen mélyszántás, tavasszal porhanyítás. A lucernát gabona közé veti. A birtok kezelése a következő irányelvek szerint történik: 2/5 rész gabona, 2/5 rész kapásnövény (legnagyobb részben cukorrépa), 1/5 rész takarmány. A birtoknak évenként 20-25%-át trágyázzák.” Ezzel a műveléssel meg lehetősen jó terméseredmények voltak elérhetők. ígn-ben őszi búzából 11,37 q, árpából 8,12 q, zabból 14,24 q, cukorrépából 150 q, 1910-ben kukoricából 15 q átlagtermést értek el. Az uradalom tíz éves átlagtermése őszi búzából 10 q, árpából 8 q, zabból 10 q, cukorrépából 150 q, kukoricából 16 q volt. Az intenzív szántóföldi gazdálkodás mellett továbbra is számottevő állattenyésztést folyt a birtokon. A könnyű félvér lótenyésztés mellett kiemelendő a szimentáli és berni keresztezésű tehenészet (287 db), melynek tejét a szegedi központi tejcsarnokban értékesítették, a mangalica sertéstenyésztés (575 db), valamint a hampshire juhászat.* 2'* Emészt ezeket a nagy anyagi és gazdasági eredményeket anélkül érte el, hogy szakképzett gazdatisztet tartott volna, hanem csupán parasztgazdái voltak, minden tanyán egy. Ő maga volt a gazdaság lelke. Ugyancsak a 90-es években határozta el magát, hogy szeszgyárat létesít. Ezt úgy eszközölte, hogy először is szakkönyveket hozatott, abból tanulta meg a szeszgyártás elméletét, aztán elment Mezőhegyesre, és az ottani szeszgyárban gyakorlatban is megtanulta azt. Midőn megkapta a mezőgazdasági szeszgyár építési engedélyét, a Pálinkaházi majorban építette fel a gyárat, és rendezte be a tőle megszokott alapossággal és körültekintéssel. Aztán nagy cukorrépa-termelést is vezetett be, úgy emlékszem, 400 holdat, amivel a szeszgyártást is olcsóbbá tette, mivel a répaszeletekből szeszt főzött, és aztán takarmányozta fel. így a Pálinkaházban 100 évi megszakítás után ismét főztek szeszt. Ugyanis ezt a nevet onnan kapta ez a tanya, hogy midőn az akvizítor végleg Zomborra költözött, ezen a tanyáján pálinkafőzdét rendezett be, amelyet azonban fiai, illetve János fia, akinek ez a tanya jutott, nem folytatott. A szeszgyár működéséről korabeli forrás is beszámolt. A Borovszky-féle Torontói vármegyei monográfia szerint az 1910-es évek legelején az üzem 939 hl-es termelési kapacitással rendelkezett. A szeszt - id. Rónay Elemér adataival szemben - kétharmad részben cukorrépából, egyharmad részben kukoricából állították elő, és finomítva hozták forgalomba. Az alapanyag-termelést, azaz a cukorrépát és a kukoricát maga a gazdaság állította elő, Rónay Ernő ekkor 300 holdon termelt cukorrépát. Az üzemnek helyet adó majorságban működött az uradalom sertéshizlaldája, amely a mellékter22 A talaj fordítás nélküli porhanyításának egyik módszere 23 Torontói vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. i. m. 215. 371
