Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY ERNŐ (1852–1913)
RÓNAY ERNŐ (1852. június 20. - 1913. június 20.) Rónay Ernő Imre Rónay (Oexel) Jánosnak és nejének, Karácson Emíliának a 10. gyermeke volt. Zomboron született 1852. június 20-án. Gyermekkorát otthon, az atyai házban töltötte, gimnáziumi tanulmányait szintén Zomboron, magánúton végezte, a vizsgákat pedig Szegeden a piaristáknál tette le. Öccsével, Jenővel egy osztályba jártak, és együtt is tettek 1871-ben érettségit, amidőn ő 19, Jenő 17 éves volt. Kisgyermek és serdülő korára estek a nálánál jóval idősebb nővéreinek férjhez menetelei, ami sok vendégeskedéssel járt, s amit szülei - igen vendégszeretők lévén - nagyon szerettek, és bátran megállapíthatjuk, hogy soha nem volt a házuk vendég nélkül. Ő is igen szerette a vendégeket, és egész életén át nagy házat tartott. Az egyéves önkéntesi évét azonnal az érettségi után, 1871/72-ben szolgálta le a cs. és kir. I. Ferenc József őfelsége nevét viselő 1. sz. huszárezredben, éspedig az akkor Nagyszentmiklóson állomásozó századnál. Móric életénél láttuk, hogy az 1871/72. években a belvizek miatt igen rossz termés volt az egész Bánátban, tehát Torontálban is ínség állott be, és őfelsége elhatározta, hogy meglátogatja az ínséges vidéket, és május 6-án meg is érkezett hajón Törökbecsére, ahol az akkori főispán, Rónay Móric nagy küldöttség élén fogadta, s onnan kocsin Nagykikindára hajtatott. A huszárezrednek egy osztálya - vagy talán az egész ezred is - oda lett vezényelve, így Ernő is - mint ő előttem egy alkalommal elbeszélte - századával jelen volt őfelsége fogadtatásán. Nagy- szentmiklós bizony nincs valami közel Nagykikindához, az ő százada egész éjjel masírozott, hogy korán reggelre megérkezzen. A legénység vadonatúj egyenruhában és lehetőleg ugyancsak új nyergekkel vonult ki. Ernőnek is új nyereg jutott, amely még igen kemény lévén feltörte, úgy hogy mire Nagykikindára érkeztek, már nagyon fáradt volt és igen rosszul érezte magát. Őfelsége a Móricot és Prick alispánt ért baleset miatt késedelemmel érkezett Nagykikindára, ami Ernőnek meghosszabbította kínjait. Adig várta szegény, hogy leszállhasson a lóról. Az önkéntesi éve 1872. október í-jén véget ért, de ő annyira megszerette a katonaéletet, hogy elhatározta: ténylegesíteni fogja magát. Erre bizonyára az is ösztökélte, hogy tudta, miszerint a vagyonuk el van adósodva, így minél hamarabb olyan állásba kívánt jutni, amiből megélhet. Mivel abban az időben még úgy volt, hogy a tiszti vizsga letétele után, november elején kinevezték a volt önkénteseket tartalékos hadnagyokká, így amennyiben bevonult szolgálatra, azonnal kapta a fizetést. Bent maradt tehát ezredénél. Nemsokára valami tanfolyamra felvezényelték Bécsbe, s itt kapta édesanyjának azon levelét, amelyben felszólította, hogy szereljen le és menjen haza a birtok kezelését átvenni. Erre azért volt szükség, mert akkor ment a család ezen ága tönkre, aminek többféle és sok évre visszahúzódó okai voltak, amelyeket atyjuk, János életénél bővebben ismertettem, itt csak egész röviden érintem. 350
