Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY ALAJOS (1842–1894)

os kamata, azaz évi 600 Ft. Ezen kívül váltó és más adósságai, amelyek 11676 Ft-ot tettek ki, úgy hogy tiszta hagyatéka, amelyet az apai végrendelet és a nőtestvérek beleegyezése szerint Lojzi és Laci egyenlő arányban örököltek, csupán 1323 Ft 83 krajcárt tett ki. A terheket Lojzi és Laci magukra vállalták, de ezen túlmenően, dacára annak, hogy erre nem lettek volna kötelezve, köte­lezettséget vállaltak arra, hogy az özvegynek életfogytáig, akár özvegy marad, akár újból férjhez megy, a bekebelezett 12000 Ft után járó 600 Ft kamaton felül még évenként kétszer készpénzben 1000 Ft-ot fognak fizetni, azon kívül minden évben, éspedig szeptember havában Kiszomboron 12 q tiszta búzát, 3 q árpát, 2 q ocsút, 60 kéve gallyat, 48 köbméter puha tűzifát, 5 db hízott ser­tést, 2 öreget és 3 fiatalt, amelyek egyenként kb. 150 kg-ot nyomjanak. Ké­sőbb, midőn Józsi özvegye ismét férjhez ment, valami egyezséget csináltak, hogy mit, pontosan nem tudom, de valószínű, hogy Ilona a 12000 Ft kifizeté­sét kívánta, amire Lojzi és Laci nem voltak kötelezve, mivel az egyezség sze­rint Ilona halála után a felett nem rendelkezhetett, hanem a telekkönyvekből töröltetett volna. így azért, hogy a pénz megkaphassa, lemondott az évjára­dékról. Férjhez ment 1894. január 23-án Jankó Ágostonhoz. Az esküvő Te­mesváron a vár-belvárosi plébániatemplomban folyt le, eskette őket Kayser Lajos, Ilonának unokatestvére, akkor törökbecsei apát-plébános, tanúk vol­tak: Rónay Jenő és dr. gertenyesi Hollósy Gyula főszolgabíró. Midőn Lajos bácsi 1891. január 1-jén meghalt, Lojzi lett a Zomboron lakó férfi családtagok között a legidősebb, és így ő lett a senior patronus. Őnála idősebbek voltak Pista és János bácsik, de ezek nem laktak Zomboron, így nem is kezelhették a család közös ügyeit. Ezen idő alatt az a nevezetesebb dolog történt, bogy a nyár elején egy óriási vihar megrongálta a templomot, különösen a tornyát, amelyen eddig a bizánci kettős kereszt volt, amelyet a vihar szintén letört. Ekkor a templom úgy kívül, mint belül renoválás alá ke­rült, a toronyra pedig latin kereszt került. Bent a templomban a főoltár előtt lévő sírboltot is felbontották, és ott ta­lálták az akvizítor és feleségének, valamint a baldachin felé oldalt egy 2 év körüli gyermeknek a csontvázát. Hogy az akvizítor házaspár ott nyugszik, azt tudták addig is, de meglepetés volt a gyermekcsontváz. Akkor anélkül, hogy behatóbban kutatták volna, rámondták, hogy az János és Andrényi Johanna fia, Károly. Ez a feltevés, mint azt az akvizítor életrajzánál kimutattam (70-71. o.), téves. Ugyancsak találtak egy magas férficsontvázat is a bal oldali Szent Vendel mellékoltár előtt, arra rámondták, hogy Oexel Alajos és Bene Ágnes 1809. december 14-én született és 1832-ben elhalt Ágoston fia, aki papnöven­dék volt. Ez is téves azonban, mert Ágoston nem Zomboron halt meg, és nem is ott temették el, mert akkor az anyakönyvben be lenne vezetve, és mert ak­kor már hatóságilag meg volt tiltva a templomban való temetkezés. Ott tehát senki más nem nyugodhat, mint Jakab, aki elsőként halt meg az akvizítor után Zomboron, de temetkezési helyét nem ismerjük, míg két öccséét igen, mint azt az életrajzban korábban kimutattam (103-104. o.). Ugyancsak Lojzi volt a községi egészségügyi bizottság elnöke, s mint ilyen, 1890-ben ő építette a temetőben a hullaházat. 346

Next

/
Oldalképek
Tartalom