Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY ALAJOS (1842–1894)

Rónay Mihály gyermekeinél tartózkodott Kiszomborban, hol nagyon szerették és tisztelték a pajkos kedélyű öreget, ki egész élete végéig humorizált még saját sorsán: - Bizony sokáig éltem - szokta mondani már a barátaim gyermekeire szorultam, most ide-oda az unokákra maradok. Ez még csak transit — hanem már azon magam is aggódni kezdek, hogy a dédunokák milyen szemmel néznek majd rám. Bizony nem sok híja, hogy meg nem élte.”29 Besze Jánost is említettem, mint a másik öreg barátját, aki egyik vejénél Szőregen lakott egy ideig, és abban az időben igen sokat volt Zomboron. Ő is érdemes férfiú volt, akinek élettörténetéről röviden szintén megemlékezem. Szendrőn, Borsod megyében született 1811-ben, jogot tanult, ügyvédi oklevelet szerzett és az 1832. évi országgyűlésen mint jurátus jelen volt. Hatalmas alakja és hangja volt, amellett szónoki képességgel is meg volt áldva, így csakhamar népszerűségre tett szert az ifjúság előtt. Esztergomban telepedett meg és nyitott ügyvédi irodát, ahol csakhamar szintén népszerű ember lett. Született népszónok volt, és ezt a tulajdonságát 1848-ban arra használta fel, hogy a népet csillapítsa és a fenyegetettek életét és vagyonát megmentse. Esztergomban a nemzetőrség parancsnokának is őt nevezték ki, és a nemzetőrökkel részt vett Komárom vára védelmében. Kossuth is méltányolta nagy népszónoki képességeit, ezért midőn az országban lelkesítő körutat tett, többnyire magával vitte Besze Jánost is. A szabadságharc után 10 év várfogságra ítélték. 1861-ben Esztergom városa megválasztotta országgyűlési képviselőnek, s mint ilyen, először a Határozati párthoz csatlakozott, 1865-ben azonban Deák Ferenc pártjának lett a tagja. 1869-ben kineveztek a pénzügyi bíróság elnökévé, de midőn azt a m. kir. kúriába olvasztották és őt nyugdíjazták, a nyugdíjáról azon indokkal mondott le, hogy hazája úgy is túl van terhelve.3° Aztán leányánál, Kacziányi Géza író és újságíró feleségénél szerény viszonyok között - mert hiszen vagyona nem volt -, visszavonultan töltötte utolsó éveit, míg nem 1892. október 16-án Aradon meghalt.31 1885-től kezdve azonban sokat tartózkodott Zomboron Lojzinál, és állandóan tudományos és politikai kérdéseket tárgyaltak.

Midőn 1887 tavaszán az általános képviselőválasztások alkalmával a nagyszentmiklósi kerület addigi képviselője, Rónay János bátyánk átengedte kerületét gróf Nákó Kálmánnak, és a törökkanizsai kerületben lépett fel, az ellenzéki érzelmű választók Lojzit kérték fel jelöltnek, aki azon feltétellel, hogy pénzt nem hajlandó áldozni, vállalta a jelöltséget. Besze János - kit hajdan aranyszájúnak hívtak - kocsin beutazta Lojzival a községeket, és mindenütt lelkesítő beszédeket mondtak. Hertelendy József főispánnak és Rónay Jenő alispánnak nem tetszett, hogy éppen egy Rónay ellenzéki programmal lépett fel, és Jenő haza is utazott Zomborra, megkísérelve visszalépésre rábír- * 3

MKÖM 71. Cikkek és karcolatok XXI. 1885. július -1885. december. Bp. 1977. 77-80.

3° Révai Nagy Lexikonból. Lásd: III. kötet. Béke-Bruttó. Bp. 1911. 215.

31 Besze életrajzához lásd még: Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja, i. m. 108-112., Habermann Gusztáv: Rengey-Aigner Ferdinánd és kora. i. m. 811.

343