Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY ALAJOS (1842–1894)

Misi grószi élete történeténél láttuk, hogy vele és családjával milyen összeköttetésben állott, folytatásként ideiktatom, hogy 1883-ban egészen Zom- borra költözött, ahol Alajos egy kis, de jó házat bérelt atyai barátjának és élelemmel is ellátta. Ez évben ajándékozta a szegedi Somogyi könyvtárnak ládákba rakott könyveit és iratait. Azt hiszem, az ő befolyása alatt kezdett Lojzi politikával foglalkozni, és az 1848-as függetlenségi eszméket vallani. Talán jórészt Somogyi befolyásának volt az is a következménye, hogy a szabadkőművesek közé is belépett, a szegedi páholyba.

Rónay Alajos szabadkőműves ténykedésével kapcsolatban csak közvetett adatunk van. Arató Frigyes 1895-ben közzétette az 1870- ben megalakult szegedi Árpád-páholy történetét. Ebben közölt egy táblázatot, amely szerint a páholynak 1891-1893 között egy kiszom- bori illetékességű tagja volt. E meg nem nevezett kiszombori személy tagsága 1894-ben, tehát Alajos halála évében megszűnt. Az időbeli összeesés alapján szinte teljes bizonyossággal állítható, hogy Rónay Alajos volt az a kiszombori, aki a szegedi páholyhoz tartozott.26

XIV. Szerk.: G. Jakó Marianna - Veres László - Viga Gyula. Miskolc, 2006.177-190., Uő.: A krasznai 12 pont. = Tanulmányok az egyetemes és magyar történelem köréből. V. Szerk.: Czövek István. Nyíregyháza, 2007. 9-44. Somogyi politikai ténykedése mellett irodalommal is foglalkozott. 1844-ben Szegeden adta ki a Szók c. munkáját, amelyben - meglehetős tudománytalanul - a régi magyar nyelv problémáival foglalkozott. 1873-ban Aradon jelentette meg a Régi magyar énekek c művét, amelynek előszavában így írt: "Bécsben harmadéve, több más latin könyvvel együtt, szereztem Cicerónak De offtciis Lib. 3. etc. 1582. évi kiadását. E könyv nyomtatott levelei közé, a régen gyakori, a naptárakra nézve még ma is divatozó szokás szerint, jegyzetekre való levelek kötnék, a papír minősége szerint Ítélve, XVI-ik századbeliek. Ezek egy részére van írva a jelen füzet tartalma székely betűkkel, a melyek a Bel múlt századi munkájában közlőitekhez hasonlók, csakhogy sok helyt összefolynak. Majd, néhány be nem írt levél után, a többi levélre latinjegyzetek írvák Cicero említett művéhez, a 16. század végén és 17-ikben használt betűkkel." Utóbb kiderült, hogy az általa közzétett rovásírásos szövegek - melyek részben a kódex tulajdonosáról Karacsay-kódexnek nevezett XVI. századi kötetből kerültek elő - nyilvánvaló hamisítványok. Ennek ellenére sokáig vita folyt a hitelességükről, voltak, akik hittek eredetiségükben. Fadrusz János pl. az 1902-ben Zilahon fölállított Tuhutum-emlékmű oldalára vésett 6 verset a Somogyi által közölt szövegekből, miközben Toldy Ferenc már évekkel korábban így nyilatkozott róla: ,Az Ossian szerzője legalább élvezeteset nyújtott, de Somogyi műveiről hallgatni kegyesség. ” (idézi: Szinnyei József: A magyar írók élete és munkái. 12. kötet. i.m. 1255.), Arany János pedig a Régi magyar énekek című, Somogyi Antal humbugja alcímmel 1873. szeptember 4-én írt versében így írt: ,Ál verset köl- tesz, de rosszúl: így kétszeres a bűn; / Egy az, hogy rosszat írsz; más hogy akarva hazudsz. / Somogyi! könyvednek mégis fele bűn, fele mentség: / Bűn, hogy csalni akar; menti, hogy arra silány.” Lásd: Arany János összes művei VI. Zsengék, töredékek, rögtönzések. Bp. 1952.156. A Karacsay-kódex hitelessége körüli vitát végül is egy akadémiai bizottság döntötte el, amely jelentésében megállapította, hogy mind a kódex, mind pedig a Somogyi Antal hagyatékában megtalált írások hamisítványok, saját kreálmányai. Erről lásd részletesen: Dr. Fejérpataky László, dr. Szinnyei József és dr. Sebestyén Gyula bizottsági jelentése a M. Tud. Akadémiának 1903. márcz. 23-án. = Akadémiai Értesítő. XIV. 1903. március. 193-210. Lásd még: Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás. Bp. 1909. 299-308., Uő.: A magyar rovásírás hiteles emlékei. Bp. 1915-15-19■ és 66.

26 Arató Frigyes: Az „Árpád”-páholy története 1870-1895. Szeged, 1895. 218. A szegedi szabadkőművességről általánosságban lásd: Péter László: A szabadkőművesség Szegeden 1870340