Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY ALAJOS (1842–1894)

Ekkor Lojzi, mint a legidősebb és egyetlen teljes korú fiútestvér, kénytelen volt hivataláról leköszönni és hazamenni Zomborra, átvenni a zavaros ügyek és a birtok kezelését, és a kiskorú fiútestvéreknek, Józsinak és Lacinak vagyonkezelő gondnokságát. Ezzel vette kezdetét a családban a viszály, a házastársak közötti elhidegülés és végeredményben az egész család anyagi romlása. Lojzi igen komoly, tanult ember volt, akinek hajlama a tudományok felé vonzotta, azonban sem a jogi dolgokhoz, sem a gazdasághoz nem értett, és azt nem is szerette. Pályáját félbe kellett szakítania, éppen előléptetése előtt, és átvenni még 1877 nyarán a gazdaság kezelését. Ezt főleg édesanyja unszolására tette, aki Budapesten lakott akkor már felserdült két leányával, a 18 éves Ágnessel és a 16 éves Jankával, valamint 21 éves Józsi fiával, aki jogász volt. Mari grószi nyílt házat vitt, tehát eszében sem jutott falura költözni, hanem mindent elkövetett, hogy sok pénzbe kerülő életmódját tovább folytathassa.

Dezső hagyatékának tárgyalását 1877. október 25-én tartotta meg dr. Kormos Béla nagyszentmiklósi kir. közjegyző Kiszomboron. Az összes cselekvő hagyatékot, ingatlanokat is beleértve: 37187 Ft 13 krajcárra becsülték, ezzel szemben a hagyatéki terhet 78979 Ft 13 krajcárban állapították meg. Ebben a teherben az egyetemleges közös terhek V4 része és Dezső magánadósságai 12030 Ft-ot foglaltattak, de nem foglaltattak benne Dezső jótállásai, amik külön 40400 Ft-ot tettek ki. Megállapították, hogy Dezső után nem csak hogy semmi hagyaték nem maradt, de sőt 41782 Ft fedezetlen tartozás van, miért is, ha fiútestvéreivel nem élt volna vagyonközösségben, úgy a csőd megkérése lett volna a leghelyesebb. Azonban az elhunyt Dezső az atyai végrendelet értelmében fiútestvéreivel és örököstársaival közös és osztatlan állapotban voltak, közös gazdaságot vittek és közöttük a vagyoni viszony szorosan és szétvá- laszthatóan nem volt, s így a hagyatékra a csődöt kimondani nem lehet anélkül, hogy ezzel a vele közös és osztatlan állapotban együtt gazdálkodó fiútestvéreinek, nem különben az atyai végrendelet értelmében általuk a közös vagyonból kielégítendő nőtestvéreinek kimondhatatlan zavaros költséget, s eshetőleg végromlást ne okozzanak. Ezen szempontból, és nem különben az elhunyt neve és emléke iránti kegyeletből özv. Rónay Mihályné úgy a maga, mint az által képviselt kiskorúak nevében beleegyezett abba, hogy a törvényes örökösök a hagyatékot elfogadják. Azonban a kiskorú Ágnes és Janka nevében, mint aki különben is az atyai végrendelet értelmében - amely szerint a * 6

ségem alól, azonban csalódtam, mert felmentés helyett emlékeztető iratot küldött. Legyen akarata szerint. A haláltól nem félek, nyugodtan halok meg, de mégis sajnálom ily fiatalon itt hagyni a szép világot. Azt hiszem, sok, igen sok talányt, mit életemben megfejteni nem bírtatok, most igen könnyen meg fogtok oldani. Isten veletek, áldás, szerencse legyen veletek: Kiszombor, 1877. május 11. Rónay Dezső.” Egy utóiratban még szép vagyonáról rendelkezett, és boldogtalan édesanyjától érzékeny búcsút vesz. A levelet lepecsételte és megcímezte: „Bármely rokonom által felbontható”. A levélírás közben komornyikját az alsóbb lakosztályba küldötte azzal az utasítással, hogy reggel 6 órakor jöjjön fel hozzá. A borzasztó tettet 12 és 1 óra között követte el. Reggel

6 órakor a komornyik belépett a háló, onnan a dolgozószobába, hol a redőnyöket felvonva borzasztó látvány tárait szeme elé. Ura egy karosszékben véres fejjel ült. Egy vízzel töltött pisztoly- lyal lőtt szájába, és az irtózatos lövés egész felső arcát és fejrészét szétzúzta, lábainál még egy töltött pisztoly és egy 8 lövetű revolver feküdt. Stb.

323