Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY ALAJOS (1842–1894)

anyjuknál voltak, mint serdülő leányok, bizonyára az év nagyobb részében Budapesten, a nyári időben pedig Zomboron.

Tudjuk, hogy az 1873. év igen vizes esztendő volt, de különben is az azon évi termés - ha valami volt is - a végrendelet szerint az özvegyet illette. Egész Torontál megyében nagy károk voltak, úgy hogy a kormányok segélyeket voltak kénytelenek kiosztani.? 1874-ben tűzvész pusztított a községben, amidőn 42 ház leégett, 1877-ben 72 ház lett ugyancsak a tűzvész martaléka, nagy kolerajárvány is volt 1873-ban úgy a megyében, mint Zomboron.9 10

Láttuk, hogy az örökhagyó után készpénz nem maradt semmi, gabonáról a leltárban nincs említés téve, és különben is az az özvegynek jutott, így a gazdaság továbbvitelére nem volt fedezet, de nem volt miből a felsorolt és évente visszatérő különféle terheket sem kiegyenlíteni. Tudjuk azt is, hogy abban az időben nem volt mindaz szántó, mi később azzá lett. így az egész dédényszegi rész - amelyet később a községgel elcseréltek - részben erdő, nagyobb részben legelő volt. A Misa-kert erdő, a Halesz, amely később a legjobb talaj lett, még fakadóvizes terület volt, a Porgány-aljának nevezett föld, mivel messze feküdt, évtizedek óta nem látott trágyát, tehát jóformán semmit sem termett, a Zugoly pedig egészen vízjárta, érdektelen terület volt. Kb. 350-400 holdra tehető tehát az a terület, amely nem jövedelmezett, a fennmaradó kb. 900 holdból 200 hold jövedelme az özvegyé volt. Maradt tehát a fiúknak kb. 700 hold olyan földjük, amely teremhetett. Mivel tudjuk, hogy igen külterjes gazdálkodás folyt, és a talajművelés távolról sem volt olyan, mint ma, mert hiszen abban az időben faekével szántottak, cséplőgép sem volt, tehát a gabonát lóval nyomtatták ki, amely késő őszig, néha karácsonyig is eltartott, amiből rengeteg kár származott. Búzát kb. a birtok 1/3-án termeltek, tehát kb. 300 holdon, a többi termény alig volt eladó mennyiségben, de ha volt is, csekély értékben. Kizártnak tartom, hogy akkoriban 5-6 q termésnél több lehetett volna búzából holdanként, gyenge évben annyi sem. Állattenyésztés, tejgazdaság, állathízlalás egyáltalán nem volt, csupán igavonó állatot tartottak, de a 80-as években általam is ismert felszerelést és állatállományt véve mértékül, az is elég kicsi és elégtelen volt, úgy hogy belterjes gazdálkodásról megközelítően se lehetett szó. Ha még meggondoljuk, hogy abban az időben ritka volt az olyan év, amidőn a búza ára 8 Ft-ra emelkedett, azt hiszem, hogy nem tévedek, ha megállapítom: több évi átlagot számítva a bruttó jövedelem nem lehetett több mint legfeljebb 20-22 ezer Ft. Ebből 50 %-ot számítva rezsire, maradhatott tiszta jövedelem 10-11 ezer Ft. Több semmi esetre sem.11

Mielőtt továbbmennék, itt kell közbeszúrva elmondanom, hogy Laci, illetve felesége, mint az ő engedményese, 1906-ban pert indítottak Torontál megye volt árvaszéki elnöke és ülnökei, illetve, mivel ők már nem éltek, jogutódjaik ellen 320 ezer korona (160 ezer Ft) tőke és járulékai erejéig, azon a cí9 Torontál vármegye. Szerk. Borovszky Samu. i. m. 481. és Móric levelező könyve

10 Uo. 68.

11 E számításom helyességét bizonyítja a Laci által 1891. januártól 1896. október 1-jéig vezetett gazdasági főkönyv és részben atyám, részben Laci által vezetett, ugyanezen időre terjedő teher- könyv. Laci említett számadásait az ő életrajzánál fogom ismertetni.

319