Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY ALAJOS (1842–1894)
RÓNAY ALAJOS (1842. május 11. - 1894. október 17.) Alajos, e néven a családban a második, Csongrádon született 1842. május 11- én, a keresztségben Alajos István Ferenc Mihály neveket kapta, s a családban Lojzinak nevezték. Keresztlevelében május 14. van írva, mint születésének napja, ő azonban mindig 11-én tartotta azt. Lehet, hogy 14-én keresztelték, és az illető pap azt a napot írta be születése napjának is. Ő volt az első fiú a családban, aki a névmagyarosítás után már mint Rónay született. Atyja, Rónay Mihály akkor Csongrádon mint alszolgabíró szolgált, anyja almási Német- szeghy Mária volt. Egyéves volt, midőn atyját 1843. május 9-én a Tiszán inneni, a mai dorozsmai járás vezető szolgabírójává választották, amikor Szegedre költöztek, az édesanyja házába, amely a jelenlegi Tisza Lajos körút, a Fekete Sas és a Kölcsey utcák sarkán álló királyi tábla helyén állott.1 Elemi iskoláit is Szegeden végezte, de mert fiatalon egyiptomi szembetegséget2 kapott, legnagyobbrészt mint magántanuló. Mivel szembaja miatt nehézségei voltak az olvasással, idősebb nővére, Ilka segített neki és olvasta fel a leckéjét. Sokáig szenvedett ezen szembajban, amely annyira nagymérvű volt, hogy egy ideig nem is látott. Gyógykezelés folytán javul az állapota, és egy alkalommal, midőn nővére éppen felolvasott neki, „Látok! Látok!” kiáltással ugrott fel, és azon túl látása sokat javul, ámbár egész életében gyenge szeme volt, és különösen a bal szemére alig látott. Atyja, Mihály - mint az ő életénél láttuk - 1849. augusztustól 1854 tavaszáig legnagyobbrészt az aradi várban volt mint politikai fogoly, ezért felesége az év egy részét Aradon töltötte, hogy férjéhez közel legyen, bizonyára ilyenkor a kis Lojzi is Aradon volt. Az elemi osztályok elvégzése után Fiumébe vitték a kereskedelmi tengerészeti akadémiára, a „Nautikára”, mivel azonban olaszul nem tudott, már pedig az akadémián a tannyelv az olasz volt, így azt jól kellett tudni, ezért oda nem vették fel, hanem előbb ott, Fiúméban az elemi iskola IV. osztályába kellett beiratkozni, amely egy év alatt tökéletesen elsajátította az olasz nyelvet, amelyet a világ legszebb nyelvének tartott és mindig nagyon szeretett. Az akadémián együtt tanult két rokonával, Návay Gézával és Kálmánnal, és különösen az előbbihez egész életen át szoros barátság fűzte. Az akadémia elvégzése után sor került a rövid hajózási kapitányi vizsga letételére, amely abból állott, hogy egy hajót Fiúméból Velencébe és vissza önállóan kellett vezetni. Ezt a vizsgát is sikeresen kiállotta. Midőn Fiúméba visszaérkezett, a mólón találta édesatyját, aki azért utazott hozzá, hogy a tengerészeti pályáról lebeszélje, és más pályára vigye át. Ezt két okból tartotta jónak, egyrészt, mert szeme gyenge volt, már pedig rossz szemű ember nem való tengerésznek, másrészt a tengerészetet veszedelmesnek tartotta. 1 Az épület helyén ma a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kara található. 2 Trachoma, vagyis granuláris kötőhártya-gyulladás 312
