Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY JÁNOS (1837–1905)
RÓNAY JÁNOS (1837. február 14. - 1905. április 1.) Jánosnak, ki e néven harmadik volt a családban, teljes neve Emílián Mátyás János Bálint volt. Született Zomboron 1837. február 14-én, atyja Rónay (Oexel) János, anyja Karácson Emília volt. Elemi iskoláit Zomboron, gimnáziumi tanulmányait részint Zomboron, részint Szegeden a piaristáknál végezte. Első tanára Repiczky János, később egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja és könyvtárnoka, a keleti nyelvek tudósa volt, aki őt és Pista bátyját Zomboron tanította. Midőn 1849 februárjában a rácok elől az egész család, sőt az egész falu elmenekült, ők is Szegedre menekültek, ahol saját házukban laktak, amely az Iskola utcában, a gimnázium szomszédságában állott. A szabadságharc lezajlása után sem tértek azonnal haza Zomborra, részint mert a házuk ki lett fosztva, részint mert atyjuknak nem volt szabad Szegedet elhagyni. így János addig, míg Szegeden laktak, ott járt a piaristáknál gimnáziumba. Az érettségi letétele után jogásznak ment, éspedig Bécsben és Prágában hallgatta az egyetemet. Az alkotmányos élet visszaállítása után pedig Torontál megye szolgálatába lépett mint esküdt, később mint juridicus és politikus szolgabíró, és az óbessenyői járásban teljesített szolgálatot.1 Atyjának 1867. június 16-án bekövetkezett halála után - mivel Pista bátyja Ivándán gazdálkodott - ő, mint 30 éves férfi, átvette a zombori birtok kezelését. Ezután nem sokkal jelentkeztek a különféle anyagi természetű bajok, az atyjuk után hátrahagyott adósságok nyomasztókká váltak, a termések rosszak voltak, annyira, hogy nagy bajok keletkeztek. 1871-ben elhatároztak, hogy Pista menjen haza Zomborra, János pedig Ivándára gazdálkodni, hiába volt azonban a személycsere, a bajok tovább szaporodtak, úgy hogy 1873-ban - mint majd Ernő életénél látni fogjuk - végleg megakadtak. János nem volt passionatus gazda, ő inkább a politikával szeretett foglalkozni. Már az 1871. június 17-én lefolyt általános képviselőválasztások alkalmával az óbessenyői kerületben fellépett, és meg is választották a Tisza Kálmán vezérsége alatti balközép-párti programmal. így bizony azt hiszem, hogy többet tartózkodott Budapesten, mint Ivándán. Nem is maradt meg az ottani gazdálkodásából más emlék, mint hogy a ház körüli nagy fákat kivágatta, mert bosszantotta, hogy a varjak arra rakták fészkeiket. Abban az időben a képviselői ciklusok 3 évesek voltak, ez az országgyűlés addig sem tartott, mert már 1873-ban új választások voltak, amidőn János ismét fellépett, de most már a nagyszentmiklósi kerületben, azonban Bogdán Vince Deák-párti - tehát kormánypárti - jelölttel szemben kisebbségben maradt. Visszament tehát Ivándára, és ott ismét gazdálkodott. Miután Tisza Kálmán fuzionált a Deák párttal, megalakította a szabadelvű pártot és átvette 1A juridicus törvénykezőt jelent, a politikus a közigazgatási szolgabíró. 293
