Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY (OEXEL) LAJOS (1821–1891)

város majdnem egyhangú, rég táplált hő vágya és óhajtása elé aka­dályt gördíteni.’’ Rónay Lajos támogató fölszólalásának minden bi­zonnyal véleményformáló hatása volt, és nagy súllyal esett latba ak­kor, amikor a város 1873. április 8-án elnyerte az önálló törvényha­tóságijogi státuszt, melyet az 1873. évi XI. törvény deklarált.2$ Csongrád vármegye főispánja apósa, Kárász Béni volt, aki 1871 elején agg korára való tekintettel - ekkor már 79. évében volt - beadta lemondását, és valószínűleg ő ajánlotta utódjának Lajost. Ekkor a miniszterelnök gróf Andrássy Gyula, a belügyminiszter Tóth Vilmos volt. Tóth Vilmos április fo­lyamán Lajosnak felajánlotta a Csongrád vármegyei főispánságot, amit Lajos elfogadott. Az ünnepélyes beiktatás május 22-én Szegváron, a vármegye ak­kori székhelyén folyt le. Székfoglaló beszédében kifejtette, hogy immár a vár­megyék az új törvény által teljes önkormányzattal bírnak, amely törvénynek a helyes végrehajtásán fog munkálkodni, és örülni fog, ha a megye és a közsé­gek ezen szabadsággal élve a szebb jövő felé haladnak. Az eskü letétele után Szabó Mihály főjegyző üdvözölte a főispánt igen tartalmas és szép beszédé­ben.* 26 Rónay Lajos székfoglaló beszédében többek között ezt mondta: ,Az én teljes meggyőződésem szerint az ország egyik legfőbb áldása egy helyesen és jól szervezett megyei közgyűlés. Egy jó megyei köz- igazgatásnak pedig fő kelléke egy erélyes, értelmes tisztikar, ezt el­érni a jövőben egyik fő feladatunknak tekintjük. Én hivatali befolyá­somnál fogva részrehajlás nélkül fogok e cél felé törekedni, politikai nézetek, vagy eltérő vélemények nekem e tekintetben nem fognak zsinórmértékül szolgálni. Én a tisztviselőben nem a politikai hitet, hanem az értelmet, célt és a megvesztegethetetlen igazságérzetet fo­gom keresni, aki nem bír, annak hivatalos működésében határozot­tan ellenére leszek. A megyei önkormányzat újabb törvényeink szerint is teljes mér­vű; míg az nem sérti a törvényt, és nem sérti az állam és az egyesek igazságos érdekeit, addig a főispán teendője vajmi csekélyre redu- calható, nem áll az másból, mint a jól értelmezett és felfogott ellenőr­zésből; ezen túlmenni tiltják törvényeink, de tiltják egyúttal saját al­kotmányos érzelmeim is. Azt azonban kijelentem, miképp a törvé­nyes ellenőrzés jogát és kötelességét lelkiismeretes pontossággal kí­vánom és fogom érvényesíteni; óhajtom és reményiem, hogy a tör­vény rendelte kivételes fellépés és beleszólásra hivatalos működésem egész ideje alatt alkalmam nem fog nyújtani. 2s Főrendiházi Napló 1872-1875. [I. kötet]. Pest, 1873.187-188., Hódmezővásárhely története II/i. A polgári forradalomtól az őszirózsás forradalomig 1848-1918. Főszerk. Szabó Ferenc, i. m. 277-279., Hómezővásárhely törvényhatósági jogú város történeti almanachja 1873-1950. Szerk.: Kovács István. Hódmezővásárhely, 2003.164. 26 Szabó Mihály unokájától, Imre Lujzától - ki dr. Imre József szemész egyetemi tanárnak a leánya - kaptam meg a két beszédnek a szövegét, amelyet Szabó Mihály 1871-ben Hódmezővá­sárhelyen a Vodianer F. nyomdában nyomatott ki. 262

Next

/
Oldalképek
Tartalom