Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY (OEXEL) LAJOS (1821–1891)
tovább őket. Szabó János, Szabó Palkó öccse a kocsin feküdt és aludt, Palkó az istállóban a lovaikkal pihent le. Dús István a kocsinál maradt őrködni, a többiek az istállóba mentek és Szabó Palkót elfogták. A zajra Szabó János felébredt és a mellette fekvő puskája után kapott, de Dús István megelőzte, és szíven lőtte úgy, hogy azonnal meghalt. Szabó Palkót megkötözve Nagyszent- miklósra szállították, ahol a járási székhely volt, és ott a megyei törvényszék halálra ítélte és a kiserdő előtt felakasztották.18 A Bach-korszak után, midőn ideiglenesen a magyar alkotmány visszaállították és az országgyűlést összehívták, Lajos ismét részt kívánt venni a köz- és politikai életben,19 és az 1861. március 26-án megtartott országgyűlésiképvi- selő-választások alkalmával az óbessenyői választókerületben fellépvén képviselőnek megválasztották.20 Tudjuk, hogy ez az országgyűlés igen rövid életű volt, mert már ugyanazon év augusztus 22-én császári rendelettel feloszlatták. Lajosnak tehát nem maradt más választása, mint ismét visszahúzódni Zomborra. Ekkor már második gyermeke, Jolán is élt, aki 1858. december 25- én született. Lajos édesanyja, aki igen magas kort ért el, gyengélkedni kezdett, és 1862. január 26-án, majdnem 21 évi özvegység után, 69. évében jobblétre szende- rült. Két évvel ezután, 1864. szeptember 17-én született meg utolsó gyermekük, Aladár, aki a család ezen ágát tovább folytatta. 18 E kivégzés helyére nézve eltérő adataim vannak. Kiss Mária Hortensia nővér Kiszombor története c. tanulmányának 64. oldalán azt írja, hogy 1858-ban Szabó Palkót Zomboron akasztották fel. Ugyanezt állapította meg Tibor is, szintén Horosiné Szűcs Teca elbeszélése nyomán, kire Mária nővér is hivatkozik. Ezzel szemben dr. Schreyer Viktor nagyszentmiklósi ügyvéd már id. munka [Nagyszentmiklús traditionalis monográfiája. Nagyszentmiklós, 1912.] 86. oldalán ezt írja: „Szabó testvérek rettegtették az egész vidéket. Dús István és Weinrich Hugó és még egy zombori ember vették őket üldözőbe, Perjámoson a nagykocsmában elfogták, behozták Nagyszentmiklósra, itt ítélkeztek felettük és a kis erdő előtt felakasztották mindkettőt. Iszonyú embertömeg ment azt a látványosságot megnézni, de én a falu szélétől visszajöttem, s így az akasztást nem láttam.” Tibor azt is közölte, hogy Szabó Palkó azt mondta volna: „Az öcsémet agyon-lűtték, engöm levasaltak, a kocsira töttek, még röggel a szentmiklósi nagytömlöcbe töttek.” Ez azt bizonyítja, hogy Szentmiklóson ítélkeztek felette, ami annál is inkább bizonyos, mert hiszen ott volt szolgabíróság, megyei bíróság is volt, nem lett volna tehát indokolt, hogy Zomborra jöjjenek letárgyalni az ügyet, már pedig ha ott ítélkeztek felette, akkor ott is végezték ki. Különben dr. Schreyer, ki 1937 júniusában 93. évében halt meg, mint intelligensebb ember, több hitelt érdemel, mint a tanulatlan Horosiné, aki fiatalabb is volt dr. Schreyernél. Ámbár gyermekkoromban én is úgy hallottam, hogy Zomboron akasztották fel őket, kb. ott, ahol most a nagy vasúti állomás van, mégis dr. Schreyer megállapítását fogadom el, mint sokkal valószínűbbet. A szóhagyományok igen sokszor tévesnek bizonyulnak, mert mindenki - képzelete szerint - hol elvesz, hol hozzátold valamit. Szóhagyomány még az is, hogy Dús István annyira szívére vette azt, hogy embert ölt, hogy beleőrült. Viszont Horosiné azt mondta, hogy Szabó kivégzése után Dúsékkal Törökkanizsára ment, ott szolgált náluk mint 8-9 éves kislány pár évig, mert Dús a zombori nagykocsma bérlőjével, Fiklerrel együtt bérelt ott kocsmát. Ezek szerint téves az a hagyomány, hogy Dús megőrült volna. Dúsnak Sándor nevű fia Nagykikindán volt ügyvéd, és volt még 4 leánya is. '9 Lajos újból bekapcsolódott a Torontál vármegyei közéletbe is. Az 1861-es tisztújításkor Karátsonyi László főispán ajánlására tiszteletbeli törvényszéki bíróvá választották. Torontál vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. i. m. 471. 20 Ruszoly József: Országgyűlési képviselőválasztások Magyarországon 1861-1868. i. m. 413. 259
