Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY (OEXEL) LAJOS (1821–1891)
Halász Boldizsár javaslatát a megyék szerinti három osztályú kárpótlásról, de ugyané napon ellenezte Palóczy indítványát, amely telkenként 400 Ft kármentesítési átalányt irányzott elő. 1849 elején az országgyűlést elkísérte Debrecenbe is, ahol részt vett a trónfosztó ülésen. A Cs. Kir. Hadbíróságon 1850-ben ezt nem tagadta, de kijelentette, hogy május elejétől sem Debrecenben, sem Pesten, sem Aradon nem volt többé jelen. A napidíjat mindazonáltal január elejétől június végéig felvette. 1849 augusztusában Világosnál fogságba esett, és egy ideig az aradi várban raboskodott, majd Pestre, az Újépületbe került. 1850. július 20-án mint a hadbíróság szerint „kevésbé terhelt egyén” ellen a felségsértési vádat ejtették, s az uralkodótól kegyelmet kapott.”4 5 Még 1850. július 28-án oltárhoz is vezette Szegeden a belvárosi plébánia- templomban horgosi Kárász Borbálát, Kárász Benjamin és neje, Nagy (másképp Borbély) Rozália leányát, aki 1827. november 28-án született. Kárász Béni, ki 1848-ban Csongrád vármegye főispánja volt, abban az időben Szeged legtekintélyesebb és legvagyonosabb embere volt. Amennyire élete egyes szórványos mozzanataiból meg tudom ítélni, okos ember lehetett, és méltán örvendett oly nagy tiszteletnek, mint amilyennek emléke fennmaradta A Kárász család valahonnan a Felvidékről származott Csongrád vármegyébe. A magyar nemességét egyik őse 1639. május 3-án kapta. 6 7 Szegedre, ill. Csongrád vármegyébe Kárász Miklós vándorolt be, aki városi főjegyző lett. Igen eszes, élelmes ember volt, és nagy tekintélynek örvendett. Midőn a török megszállás alól a birtokok felszabadultak és a kincstár azokat el akarta adni, Szeged városa régi - török hódoltság előtti - birtoklás jogán magának követelte Horgos falut és Szentpéter-pusztát. Ezt a jogot érvényesíteni felküldte a neoaquistica comissio-hoz Kárász Miklóst, vele adva a megváltáshoz szükséges pénzt is. Kárász felment, ott régi felvidéki ismerőseire talált, és azokkal úgy intézte a dolgot, hogy ő saját magának vette meg azokat a birtokokat, és ki is fizette - Szeged város pénzén! Természetesen Szegeden nagy volt a felháborodás, és Kárász évekig nem mert visszamenni, míg aztán valahogy kiegyeztek, olyformán, hogy a vételárat ő majd visszatéríti, amit ő ugyan nem cselekedett meg, de később utódai részletekben, de csak összegszerűen és nem valorizálva, meg is tettek. 7 Ezután kapta - régi magyar nemességének 4 Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk. Pálmány Béla. i. m. 731., Habermann Gusztáv: Rengey-Aigner Ferdinánd és kora. i. m. 905. 5 Kárász Benjáminról lásd részletesen: Nagygyörgy Zoltán: Kárász Benjamin - a hazafi, in. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Történeti Tanulmányok. Studia Ftistorica 10. Szerk. Zombori István. Szeged, 2007. 21-29., Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgárcsaládok történetéhez, i. m. 135-136. 6 Az 1581-ben Karánsebesen született Kárász Miklósról van szó, aki II. Ferdinándtól nyerte nemességét és a karánsebesi előnevet. A családról és a Szegedre költöző Kárász Miklósról (1715-1797) lásd részletesebben: Nagygyörgy Zoltán: A Kárász család délvidéki építkezései, in. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Történeti Tanulmányok. Studia Historica 12. Szerk. Zombori István. Szeged, 2009. 75-82. 7 Szeged város újabb története. Valójában: Reizner János: Szeged története, i. m. I. 323-325. 253
