Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY (OEXEL) LAJOS (1821–1891)
RÓNAY (OEXEL) LAJOS (1821. január 4. - 1891. január 1.) Lajos szüleinek, Rónay (Oexel) Károlynak és nagybudafai Vermes Annának a negyedik gyermeke 7 évvel volt fiatalabb, mint bátyja, Móric, a szülők első szülötte. Szüleinek 6 gyermeke közül csak Móric és ő értek nagykort, mégpedig mindketten igen szép magas kort. Gimnáziumi tanulmányait Szegeden, a kegyesrendiek gimnáziumában végezte, majd jogot tanult, annak elvégzése után azonban nincs tudomásom arról, hogy megyéhez ment volna szolgálni, mint bátyja és unokatestvérei, hanem már egész fiatalon elkezdett politikával foglalkozni. Valójában ő is vármegyei szolgálatot vállalt. A pesti jogi tanulmányai befejezését követően a jurátusi gyakorlat megszerzését és a kitűnő eredménnyel teljesített záróvizsgát követően 1842. június 2-én tette le az ügyvédi vizsgát. 1843-tól Torontói vármegye tiszteletbeli aljegyzője volt, majd 1845. szeptember 13-án a törökkanizsai járás alszolg abír ója lett. 1848. május 30-án a Nagykikindán tartott első polgári jellegű vármegyei önkormányzati tisztújító gyűlésen az óbesenyői járás szolgabírójává választották. E tisztségében választották meg 1848. június 20-án egyhangúlag az óbessenyői választókerület országgyűlési képviselőjévé.1 Az év során főszolgabíró lett, mely tisztségéről - vélhetőleg a vármegye kérésére - talán novemberben lemondott. Hogy pontosan mikor, nem tudjuk, de tény, hogy 1848. november 20-án a Torontói vármegyei közgyűlés a „Rónay Lajos főszolgabíró és népképviselő lemondásával” megürült besenyői főszolgabírói kerület ideiglenes betöltéséről hozott határozatot.2 Édesapja, Károly életénél láttuk, hogy nevük Rónayra való magyarosításáról, amelyet már 1840-ben engedélyeztek, a királyi oklevelet - az udvari díj címén fizetendő 1160 Ft be nem fizetése miatt - még 1845-ben sem állították ki, miért is a kincstár 1845. április 22-én kelt leiratával utasította Torontál vármegyét, hogy fenti összeget végrehajtás útján hajtsa be. A család azonban ezt nem várta be, hanem hamar összeadta a pénzt, és Lajos küldte fel Csarada György udvari ágensnek Bécsbe, hogy fizesse be, a megyének pedig jelentette, hogy időközben a díjakat befizették. Mire a vármegyének erről a jelentése elérkezett Bécsbe, a királyi oklevél 1846. február 26-án ki lett állítva és expediáivá. Ebben az okiratban Károly helyébe, aki már 1841. július 23-án meghalt, az első helyre két fia, Móric és Lajos került. Atyjuk halálakor Lajos még csak 20 éves volt, ezért azt hiszem, hogy mindaddig, míg nagykorúságát el nem érte, Móriccal nem osztoztak meg, hanem közösen kezelték a birtokot, 1 Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk. Pálmány Béla. Bp. 2002. Magyar Országgyűlés. 731., MÓL 27432. sz. mikrofilm. Torontál vármegye közgyűléseinek jegyzőkönyve. 1845. IX. 13. 2 Vajdasági Levéltár. 13. 4. Vármegyei biz. 1848-49. 20. XI. 1848. nov. 20. biz. ülés 250
