Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY (OEXEL) MÓRIC (1813–1890)
csak a belügyminiszter tudtával és beleegyezésével hagyhatták el hosszabb időre megyéjüket. Móric válaszában felhozta, hogy ő eddig is a megyéjében lakott, és ezen túl is ott fog lakni, és iparkodni fog hivatali kötelességeinek a későbbiekben is eleget tenni, tudomásul veszi, hogy ha hosszabb időre kellene a megyéből eltávozni, úgy engedélyt fog kérni, kivétel bizonyára, mikor a főrendiház üléseire utazik fel, lévén az szintén törvényes kötelességed2 Móric az 1872. februárban megejtett tisztújítás után huzamosabb időre csupán április 20-án utazott le családostul Nagybecskerekre, a tavaszi közgyűlésre. Ez az ott-tartózkodása az alább ismertetett események miatt az előre tervezett ottlétnél sokkal hosszabb időre nyúlt. Azon években nagy bel- és árvizek voltak mindenfelé az országban, úgy hogy nagy ínség keletkezett. Őfelsége I. Ferenc József elhatározta, hogy meglátogatja az ínséges vidéket. A hivatalos programot úgy állították össze, hogy május 6-án hajnalban hajón érkezik Törökbecsére, és reggel 5 órakor fogadja a megyei küldöttség tisztelgését. Móric április 13-i kelettel leírt az alispánnak, hogy aznap reggel fél 5-re 25 kocsi a személyzet és a poggyász számára odarendeltessék, a küldöttség tagjai pedig előtte való este Törökbecsén legyenek, az utak Beodrán át Karlováig, amerre őfelsége elhalad, mindenütt a legnagyobb rendbe hozassanak. Természetesen Móric is nagyban készülődött erre a fogadásra, s elhatározta, hogy négyes fogattal vonul ki őfelsége elé. Volt is neki 4 kis sárga lovakból álló négyes fogata, de inkább arra határozta magát, hogy 2 szép nagy fekete lovához szerez találó társakat, és azzal vesz részt a menetben, illetve annak élén. Kölcsönkért tehát Kupuszarevits Mita (Miklós?) földbirtokostól két fekete lovat, amelyek találtak az ő lovaihoz, és azokat igyekezett összeszoktatni és behajtani, de az idő rövidsége miatt csak 4-5-ször voltak mindössze összefogva, aminek gyászos következménye lett. Május 6-án reggel fogadta őfelsége a tisztelgő megyei küldöttséget, amelyet Móric vezetett eléje, és mondott egy rövid üdvözlőbeszédet, majd kocsira szálltak, és elindultak Beodra felé. Az első kocsin Móric és az alispán, dr. Prick ültek, a bakon a kocsis mellett a díszbe öltözött megyei hajdú, a második kocsin őfelsége ült gróf Lónyay Menyhért miniszterelnökkel herceg Thurn és Taxis Egon ötös fogatú kocsiján, amelyet maga a herceg hajtott, aztán következett a központi járás főszolgabírója, Bakálovich Ágoston, utána az udvari méltóságok és a küldöttségek tagjai végeláthatatlan kocsisorokban, szebbnél szebb fogatokkal. Elindultak Beodra irányába, mert őfelsége Nagykikindára tartott. Tudvalévőén Törökbecse össze van épülve egy Franyora nevű községgel, amelyet csak egy utca választ el. Ez utóbbi község határa igen mocsaras volt, ezért nagy töltést emeltek, hogy nedves időben is lehessen közlekedni. Midőn ehhez a töltéshez értek, egy Beodráról jövő lovas bandériummal találkoztak, amely zászlókat lengetve, zeneszóval jött őfelsége elé. Ettől a zajtól Móric lovai megbokrosodtak, és sebes vágtában rohantak fenn, már a töltésen. Itt a 42 Móric levelezési könyve. Abban az időben a főispánok hivatalból tagjai voltak a főrendiháznak. 232
