Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY (OEXEL) MIHÁLY (1813–1873)

a kincstár részére biztosítani akarván kérvényt adott be a Bács megyei Cs. Kir. Landesgerichthez, amelyben kérte, hogy azt eszményileg foglalja le, és tiltsa el özv. Németszeghy Istvánná szül. Jankovics Annát és Németszeghy János hajadon leányát, Erzsébetet, hogy a halálukig haszonélvezeti joggal bírt birtokot akár elidegenítsék, akár eladják vagy megterheljék, mivel haláluk után a birtok az impetrális költségek és a beruházási javak visszaváltása után a királyi kincstárra fognak visszaszállni.

A birtokszerző két testvér, István és János az almási birtok 1/9-ed részét kapták adományba, tehát István özvegye 1/18-ad és János hajadon leánya, Erzsébet szintén 1/18-ad részét bírta haszonélvezet gyanánt. 1855. április 19- én a zombori kerületi kincstári ügyészség Zomborban ismét egy kérvénnyel fordult a zombori kerületi bírósághoz, amelyben István és János 1/9-ed rész almási birtokainak a kincstárra való visszaszállási jogának megállapítását kérte.

Közben 1854. március 8. és 11. között a szabadkai törvényszék 1853. december 20-i végzése szerint egy bizottság szállt ki Almásra, amelyik megbecsülte az ingatlanokat. A becslés szerint minden 1/18-ad rész kb. 240 kát. holdból és a közös közbirtokossági összesen kb. 200 kát. hold legelőbirtok 1/18-ad részéből állt, és mindegyik Németszeghy testvérnek az ingatlanrésze egyenként 16955 Ft értékkel bírt. Az elsőfokú ítéletet 1856. június 21-én hozták meg, amelynek értelmében nevezett alperesek, azaz özv. Németszeghy Istvánná és Németszeghy Erzsébet halála után kötelesek lesznek a birtokot átadni a kincstárnak. A kincstár köteles az 1/18-ad részbirtokért 3694 Ft 43 krajcárt és a birtokba befektetett értéket megfizetni. Ezt az ítéletet II. fokban 1856. október 20-án Zomborban megfellebbezték, majd azt III. fokban 1857. március 28-án szintén Zomborban a bíróság jóváhagyta, a költségek ellenben kölcsönösen megszüntetésre kerültek. Ezzel az ügy jogilag eldőlt ugyan, de az igazi huzavona és alkudozások csak később, Németszeghy Erzsébet (Lizi dánt) 1869 őszén bekövetkezett halála után kezdődött.

Az 1856. év nem csak az almási perben hozott ítélet folytán vált nevezetessé, hanem egy váratlan haláleset nagy változást és sorsfordulatot idézett elő Mihályék életében. Ez év január 28-án vezette oltárhoz Rónay József Szegeden Kárász Katalint a belvárosi plébániatemplomban, és vitte haza Zomborra a csak nemrég elkészült új szép családi házába. Nem sokáig tartott azonban boldog együttélésük, mert József február 4-én szívszélhűdés következtében hirtelen meghalt.

József vagyona, tekintettel arra, hogy gyermekei nem maradtak, két akkor még élő testvérére: Mihályra és Bene Lajosné szül. Rónay Annára szállt. Az özvegynek azonban okvetlenül valami végkielégítést kellett fizetni. Én úgy emlékszem, hogy valami 40000 Ft-ról beszéltek, ezt azonban túl nagy ösz- szegnek tartom, mert hiszen József vagyona az akkori értékelés szerint alig érhetett 70-80000 Ft-nál többet. Azt hiszem azonban, hogy 30000 Ft-ot fizetett a két testvér az özvegynek, amit onnan gondolok, hogy Mihály halála után az eredeti 15000 Ft bankkölcsön még bizonyosan fennállott. Ezt a 15000 Ft- ot nyilván azért vette fel, hogy Kati sógornőjét a maga részéről kielégítse. Ak197