Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY (OEXEL) MIHÁLY (1813–1873)
egy 18 tagú bizottságot neveznek ki e feladat koordinálására, melynek élére Rónay Mihály alispánt állították.25 Rónay Mihály ezt követő tevékenységének döntő hányadát a Vásárhely környéki nemzetőrök szervezése és a személyi és tárgyi utánpótlás folyamatosságának biztosítása tette ki.26 Egy - máshol meg nem erősített - adat szerint 1849 februárjában alezredesi rangban az ún. mozgó nemzetőrök parancsnoki tisztét is betöltötte,2? de valószínűsíthető, hogy ez nem jelentett tényleges katonai beosztást, csupán egy címet, ellenkező esetben ezt is felrótták volna bűnéül a megtorlás során ellene folytatott perben. Az országgyűlés feloszlatása, Jellasics betörése, valamint Récsey Ádám miniszterelnökké történt kinevezése után a nemzet királyával éles ellentétbe került. Kossuth Lajos körútra indult, hogy népfelkelést szervezzen. Ezen útja Csongrád megyébe is elvezetett, és [1848.] október 4-én Hódmezővásárhelyről jövet,28 egy szegedi nemzetőr lovasszázad díszkísérete mellett délután 3 órakor szakadó esőben az akkori Nagy Posta úton (később Budai országút, ma Kossuth Lajos sugárút) vonult, s az egész város sorfalat állva tisztelgett előtte. A menet előtt a nemzetőrség zenekara játszott. Kossuth a nagypiacon álló Bauernfeind Ferdinánd gyógyszerész emeletes házában szállt meg.29 * * A fogadtatást a Szegeden akkor már működő 3 kaszinó rendezte. Szállása előtt díszsátrat emeltek, amelyben egy hordozható templomi szószéket állítottak fel, innen mondta el híressé vált beszédét, amelyet a következő szavakkal kezdett: „Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárvult hazám oszlopa! Mélyen megilletődve hajlok meg előtted!” Nincs ugyan megírva, de családunkban hagyomány, hogy e beszéd alatt Mihály közvetlenül Kossuth háta mögött foglalt állást. Ez igen valószínű, valamint az is, hogy mint alispán, végigkísérte a megyében tett körútja alkalmával. Ugyancsak családi hagyomány az is, hogy Meszlényi Rudolfné Kossuth Zsuzsanna szintén Szegeden volt ekkor, és Misi grósziéknál [Rónay Mihályéknál] szállt meg. A népgyűlés után Kossuth a Belváros Kaszinóban vacsorázott, amely alkalommal Osztrovszky József köszöntötte fel. Az akkor Szegeden állomásozó, I. Sándor cár nevét viselő gyalogezred katonáinak túlnyomó része egyenruhájáról a sárga-fekete zsinórzatot lefejtette, és kijelentette, hogy a honvédek közé áll. Az időben a kaszinó az Iskola utca és Oroszlán utca sarkán álló földszintes házban - tehát éppen szemben a Bene-házzal - volt.3° A lakoma után fáklyás Hódmezővásárhely története. Főszerk. Szabó Ferenc. II. i. m. 34. 26 Uo. 44., 45., 52., 65., 67., 75. 27 UO. 65. 28 Kossuth október 2-án érkezett a megyeszékhelyre, Szegvárra, és másnap, október 3-án Hódmezővásárhelyen tartott toborzó gyűlést. Uo. 36-38. 29 Az épületről lásd részletesen: Csongrád megye építészete. Szerk. Tóth Ferenc, i. m. 367-368. 3° Az épületről lásd: Czímer Károly: A Szeged-Belvárosi kaszinó százéves története, i. m. 2829., Bálint Sándor: Az Aranyoroszlán és a Kecsketrafik, in. A hagyomány szolgálatában. Bp. 1981.148., Péter László: Tömörkény szülei, in. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Irodalom- és Művészettörténeti Tanulmányok. Studia Históriáé Literarum etArtium 2. Szerk. Lengyel András. Szeged, 1999. 92-93. 186
