Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY (OEXEL) JÁNOS (1809–1867)
gye árvaszékéhez. Levelében előadta, hogy a birtokokat nyomasztó adósságok terhelik, a törlesztéseket nem tudják fizetni, ezért a kiskorúak érdekében is szükség lenne egy nagyobb kölcsön felvételére. A zombori és az ivándai jószágon levő adósságot 489500 forintban határozta meg. Megemlítette, hogy az elmúlt évek mostoha időjárása miatt a marhaállomány fenntartása érdekében gazdasági beruházásokat voltak kénytelenek végrehajtani, amelyekre 30000 forint hitelt vettek föl. Végezetül előadta, hogy egy nagyobb kölcsönnel ki lehetne váltani a különböző kamatozású adósságokat, ezért kérte, hogy egy hitelintézettől huszonhét évi időtartamra kedvező kamatozás mellett felvehessenek 650000 forintot. Megjegyezte, hogy a kölcsön biztosítékául szolgáló ingatlanok becsértéke 1546084 forintra rúg, így az illető hitelintézet javára engedélyezett 650000 forintnyi elsőbbségi jog levonása után a kiskorú lánygyermekek javára bekebelezett 67200 forintnyi örökség biztosítására még 896084 forint értékű vagyon marad, amely csaknem tízszeresen felülmúlja a mondott örökségi tőkét. Érdekes, hogy az árvaszék a kérelmet már annak dátumozása napján, augusztus 27-én tárgyalta. A csatolt okmányokból megállapították, hogy az említett 489500 forintot kitevő terhen kívül még 80000 forint függő adósság is létezett. Konstatálták, hogy a hitelek rossz konstrukciójúak, mert változó kamatozásúak, némelyik után 12-24 %-ot is fizetnek. Elfogadták a kérelmező érvelését abban a tekintetben, hogy a terhektől csak egy hosszú - huszonhét éves - kedvező kamatozású hitellel lehet megszabadulni, ezért egyhangú döntéssel engedélyezték annak felvételét A? A Rónay János hagyatékához tartozó szegedi 211. számot viselő, a Klauzál tértől a Széchenyi tér felé elnyúló portán álló „rozzant” lakóépületet rosszul telekkönyvezték, ugyanis a tulajdonosok közül néhány kiskorút kifelejtettek, illetve bevettek a telekjegyzőkönyvbe. A kiigazítás érdekében a Torontói Megyei Törvényszék mint árvaszék előtt pert kellett indítani. Ez 1873. február 2-án megtörtént. A kiigazításra azért volt szükség, mert Szeged Város Tanácsa elhatározta a Klauzál tér rendezését, ami szükségessé tette a Rónay telek régi alakjának megváltoztatását. Ennek érdekében a portának a tér felé eső részéből az örökösök átengedtek a városnak egy 90 négyszögöles területet. A város viszont a nagypiac felé eső részen, amely csatlakozott a Rónay-telekhez, eladott az örökösöknek egy 362 négyszögölnyi részt kamatok nélkül, hároméves fizetéssel, szinte féláron, négyszögölenként 25 forintért. (A szomszédos Kis Dániel-féle és a Banktelket 50 forintért adta el Szeged városa.) A városi tanács az eladás mellett elismerte Rónay Jánosnak egy 1861-es 119 négyszögöles telekvételét, amelyet korábban vitatott, illetve nem ismerte el, hogy annak az árát Rónay kifizette. Ezt a terü- 47 47 Uo. 249-250,252-254,2331/1872. árv. sz. 171
