Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

OEXEL JÁNOS (1774–1811) - OEXEL ALAJOS (1781–1832)

odra és Nagykikinda. Itt az első csoport Marienfelden át Nagyszentmiklósra, a megye akkori ideiglenes székhelyére vonult, ahová december 16-án érkezett. A második és harmadik csoport Nagykikindáról Komlóson és Billéden át Temesvárra vonult, ahova a második csoport december 18-án, a harmadik december 20-án érkezett. Ebből következik, hogy a Torontál megyei nemesek Nagyszentmiklósra mentek és ott szereltek le, amíg a Temes, Krassó és Arad megyeiek Temesváron oszlottak szét. Karácsonykor nyilván mindannyian otthon lehettek.16 Azt hiszem, Alajos ebben a hazafelé menetben vagy nem vett részt, vagy nem ment egészen végig a csoporttal, hanem szabadságot kért és haza sietett, mert tudta, hogy felesége igen előrehaladott állapotban várandós. A sietség nem volt hiábavaló, mert felesége december 14-én Zomboron fiúgyermeknek adott életet, aki már harmadik gyermekük, de első fiuk lett, és a keresztségben az Ágoston nevet kapta.

Végül megemlítem, hogy a nemesi felkelés tagjai közül kilencen kapták meg a Mária Terézia rendet, köztük Meskó József, Duka Péter, gróf Esterházy János, báró Voith Ferdinánd, Olgyay Boldizsár, s akik ezek közül még nem voltak címes nemesek, megkapták a báróságot. A felkelés tagjai közül ezen kívül hetvenen kaptak kisebb-nagyobb kitüntetéseket.17

A leszerelés után Alajos otthon Zomboron lakott és gazdálkodott, s bizonyára élte a hozzá hasonló nemesurak életét. Gazdálkodott, ámbár dolog nem sok lehetett, mert hiszen a jobbágyok még nem voltak felszabadítva, így beszolgáltatták terményeikből a tizedet, lerótták a robotot. Különben is, akkor még a jobbágytelkeket kivéve Zombor határában kevés volt a szántó, Alajos és rokonainak gazdálkodása az erdőkitermelésből, szénagyűjtésből, a tized beszedéséből és csak kis részben a szorosan vett szántás-vetésből állt. A közügyekben részt vett, eljárogatott a megyegyűlésekre, amit annál könnyebben tehetett, mert 1807-1820-ig a megye székhelye Márffy József alispán lakóhelyén, Nagyszentmiklóson volt. Közéleti munkásságának, és azt hiszem, nem utolsó sorban a nemesi felkelés alkalmával teljesített szolgálatainak elismeréseként táblabírónak nevezték ki, de hogy mikor, arra adataim nincsenek. Tudjuk azonban sírfeliratából, hogy több vármegyének volt táblabírója, tehát legalább háromnak. Az egyik mindenesetre Torontál vármegye volt, a másik Csongrád vármegye, erről már pontos adataink vannak. Tudjuk ugyanis, hogy 1825. június 13-án gróf Keglevich Gábor főispáni helytartó beiktatása alkalmával nevezte őt ki.18 A harmadik vármegye Csanád, esetleg Bács megye lehetett. Előbbi megyében az édesanyja révén voltak előkelő összeköttetései, az utóbbiban pedig mostohaapja, Vermes Lajos volt tekintélyes birtokos nemes, akinek lányát Oexel Károly, Lojzi testvére vette nőül. Legközelebbi családi összeköttetése Csongrád megyében volt, nemcsak nagyanyja, Walbrunn Margit, hanem felesége, Bene Ágnes révén, aki Szegeden lakott lány korában, és ott bírt ingatlannal.

16 Hermann Győző: Temes vármegye négy utolsó nemesi felkelése, i. m. 44.

Az utolsó nemesi felkelés. Szerk. R. Kiss István, i. m. 218-194.

18 Zsilinszky Mihály: Csongrádvármegye története. Bp. 1900. III. 49.

134