Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

OEXEL MÁTYÁS FERENC (1759–1828)

gyárul társalgóit volna. Szükséges volt azonban a tanúvallomásba belevenni, hogy ez az állítólag utolsó beszélgetés magyarul folyt le, mert különben Rúzsa Katalin nem értette volna meg a beszélgetést, mert ő meg bizonyára németül nem tudott. Feltűnő azonban, hogy a periratokban nem találtam nyomát annak, hogy e a vallomásnak a hitelességét kétségbe vonták volna, de nem is emelték ki mint bizonyítékot, tehát nem helyeztek rá nagy súlyt. Annyit mindenesetre elhihetünk belőle, hogy az Akvizítor halála napján Jánossal beszélt utoljára, és valamikor a délután vagy az este folyamán halt meg. A másik tanú Bajnóczi Dávid, kb. 28 éves zombori szolgalegény volt, aki mindenben megerősítette Rúzsa Katalin vallomását.

Láttuk Jakab életénél, hogy amikor az örökösök a leltárt 1803. június 15- én, június 16-án pedig az ingók elosztására vonatkozó megállapodást elkészítették, azokat június 17-én sógorával, Kirschner Jánossal János vitte be Nagyszentmiklósra a megyei szolgabírósághoz hitelesíteni, ahol azokat Duka Konstantin táblabíró és Tatár András megyei ülnök hitelesítették.

János későn nősült, már 32. évében volt, amikor erre a lépésre határozta magát. Ekkor Jakab testvérének legidősebb fia, Alajos már nem csak hogy egy éve nős volt, de már egy kislánya is volt. Annak tehát, hogy a Jakab ágán két generációval több sarja van, nemcsak az az oka, hogy János 18 évvel fiatalabb volt, hanem az is, hogy későn nősült. János a nálánál 16 évvel fiatalabb, tehát kb. 16 éves Andrénvi Johanna Georgiát vette nőül. Esküvőjük Arad megyében, Világoson folyt le 1806. október 15-én. Tanúk voltak Bohus János és Oratsek János.

Andrényi Johanna Andrényi Gergely és felesége, Kőszeghy Teréz lánya volt, aki Arad megyében Világoson született 1790. március 12-én. Apja a makói püspöki uradalom igazgatója és Csanád megye táblabírája volt, és az 1810- es nemesi összeírás alkalmával mint állítólagos nemest említik. Gergely 1803- 1804-ben költözött Csanád megyébe Torontál megyéből, ahol Kiss Ágoston ittebei és eleméri uradalmainak volt a felügyelője. Csanád megyében azonban nem hirdette ki a nemességét. Végrendeletében azt mondja, hogy minden vagyona saját szerzeménye, tehát összes ingó és ingatlan vagyonát Antal fiára hagyja, lányainak azonban Antal köteles egyenként 7000 váltóforintot kifizetni. Ugyanezen okmányokban azt is kiemeli, hogy ősi családjának Antal fia az utolsó sarja, azért hagyja neki az egész vagyonát. Világosi birtokát azelőtt szerezhette, mielőtt Makóra költözött, mert láttuk, hogy Johanna ott született. Johannának testvérei voltak: Antal, aki őse lett a ma is virágzó gyoroki nemes és báró Andrényi családnak; egyik húga Terézia, nemes Szilassy Pál Csanád vármegyei táblabíró, később főügyész felesége lett, és Anna, akit az 1826-ban címeres nemes levelet nyert örmény származású Lázár Lázár Arad megyei aljegyző vett nőül. Nyilvánvaló a fentiekből, hogy János Andrényi Johannával Makón ismerkedett meg 1803 után, amikor ők Makóra költöztek.2 Házaséletük igen rövid volt. Mindössze öt évig éltek együtt, amely idő alatt négy gyermekük született.

2 Barna János - Sümeghy Dezső: Nemes családok Csanádvármegyében. i. m. 10.

117