Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)

A NAP

III. ÉVFOLYAM 245. SZÁM. BUDAPEST. 1906. OKTÓBER 17. SZERDA SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA! Vül., RÖKK SZILÁRD-U. 9. 1 Telefon: *'■11 ■* Szerkesztőiig 65—91. Kiadóhivatal é* nyomda 65—-92. MtpleÉ napooMat délatán 6 óraior NAP === ELŐFIZETÉS: = Egész évre .. ,. .. 15 K — f Fciívro „ „ „ * 8-K — f Negyed ívre..... „. i K—• f Egy hónapra „ lK40f pjtuaöa azKiiKEéZTö: BRAUN SÁNDOR FÖMIT.KATÍS*: ÁBRÁNYI EMID igaz szó a vezérekhez! irta: Dr. NAGY GYÖRGY országgyűlési képviselő. Ünnepeljük' a függetlenségi párt nagynevű vezéreit: Kossuthot, Appo- jiyit. Megérdemlik. De többet is ér­demelnek! Azt. hogy irántuk őszin- ték legyünk. Azt, hogy hozzájuk az igazság hangján szóljunk. Az igéretföldje felé: a szabad, ön­álló, független Magyarország felé evező hajónak ők választott és hiva­tott kormányosai. Bűnös az a hajós, ki csak hódol kormányosának, de kö­telességét nem teljesiti híven, nem jer . lenti, ha foszlottak a hajókötelek, ha megrongált a vitorla* ha inog az ár- hocz, ha léket kapott á hajó. De még bünösebb, ha hallgatás helyett han­gos dicsérettel félrevezeti kormányo­sát. Bűnösök vagyunk, ha vezéreink előtt elhallgatjuk panaszunkat.,titkol­juk^ ‘•pártűrik hibáit, leplezzek a úrra- 'iasztásokat^ takargatjuk 'a;*foltokatY­Legyen 'világosság'! - Legyünk őszinték! A nemzet megájYmdékozta bizalmával a függetlenségi " pártot. Bizalmáért a függetlenségipárttól a világ legtermészetesebb dolgát kí­vánja: függetlenségi ■■'politikát. Ezt kell- csinálni! E politika gyakorlati érvényesítésének nem akadálya a ka­tonai téren való nemzeti kövctelés- nek és az önálló vámterület kérdésé­nek a munkaprogrammból való ideig­lenes kikapcsolása. Igaz, hogy az ön- i álló magyar hadsereg és az önálló magyar vámterület kell, hogy képez­zék a független Magyarország temp­lomának fundamentumát. De addig is az autonom vámtarifa, a magyar jegybank, az általános progressziv- adó elvei megvalósítva erős oszlopai lesznek a templomnak. Legyünk őszinték s mondjuk meg .Vezéreinknek, hogy a nemzet már tü- rehhetlcmTl várja az. errevonatkozó törvényjavaslatok tárgyalását. No burkoltan, példálódzva, bánom nyíl­tan, őszintén panaszoljuk ei vezé­reinknek azt a nehéz küzdelmet, me­lyet a függetlenségi eszme igaz har­cosai kell, hogy folytassanak nem­csak hal adópár li haramiákkal, ha­nem parlamenti kisebbségben levő politikai .irányok túlbuzgó .híveivel is. Ebben a küzdelemben csak egyet­értés, összetartás viheti győzelemre, gyakorlati diadalra a függetlenségi zászlóra irt' örök, szent igazságokat. ;S ez nincs meg. Hiányzik a' belső egyetértés, a szivek-: „egybehangzó dobbanása. Nem elég erős a hit, nem elég szilárd az összetartás. Maga az országos függetlenségi és 48-as párt- kör rideg, sivár, barátságtalan haj­lék. Az uj tagokat, minket., a még bá­tortalanokat nem bátorít a régieknek édes biztatása. A régiek, az érdeme­sek nem találkoznak mindig az újak figyelmes tiszteletével. A fiatalokat nem tanítja az öregek' bölcseségé. Az öregek elítélik a fiatalok izzó tem­peramentumát. Nincs meg a bajtársi egyenlőség. Itt a születés bont, ott a vagyon csoportosít. S nemsokára elvi, ellentét is válaszfalat fog képezni. Azok, kik hivatalvesztéssel, üldözte­téssel, börtönnel dacolva,hívei marad­tak lelkűk szentségéhez, a függetlon- ségi eszmékhez, soha nem fogják el­ismerni az elvi egységet a Katona Mór-< Yerner Gyula-féle „uj“ függet­lenségiekkel. Azok, kik a ríűggptlp.n- sógi eszmékért élnek, .soha nonV fog-; jálc testvérekül tekinteni azokat,, lak az eszméből akarnak élni. Mondjuk cl, hogy fáj a nemzet bi­zalmából többségben levő függetlent ségi párt híveinek, hogy tiszta negy­vennyolcas, színimmé vármogyék élére hatvanhetes politikai pártállásű főispánok kerülnek. Fáj az, hogy tan­felügyelők, iskolai gondnokok, igaz; gátó-tanácsosok, kik baladópúrtiaJc voltak, bizalmi állásukban tovább Kingáinak, kicsinyelik á nemzeti aspi- rációt s romlott lelkűkkel megrontják az őrizetükre bízott ifjúságnak rom­latlan lelkét. Mondjuk el vezéreinknek', hogy láttuk az arcokon lágyulni á harag rózsáit, hallottuk az ajkakról oimo- rajló elkeseredés szavát, mert nem­zeti imádságunk elmondásáért, a Kossuth-nótáórt üldöztek, .kenyerüktől megfosztottak honvédtiszteket, a mi véreinket, testvéreinket. Mondjuk cl, hogy bántja a nemzeti önérzetet az, hogy a nemzet véréből való, a noinzet pénzén tartott katona­ság nem hódol a nemzeti hősök, a nemzeti vértanuk áldott emlékezeté­nek. A nemzet jogosan követelheti, hogy. a hadsereg hadurával együtt meghajtsa lobogóját a hazaszeretet szent- vértanúi, szivünk koronázatlan királyai előtt, kiknek zászlója-a Kiss Ernő* véresre lőtt mellényé, - kiknek fogy verő Damjanich 'mankója s kik-"; nck djádaiszekero az a rossz; össze-: tájcolt^. taliga;, melyen a hősök hősét, Pamjanichot a vesztőhelyre vitték. A nemzet ajaka, mely vértanul fecnié« kezotét imával szentoli meg, Ítéletet fog mondani az ellene vétkezők felott s a nemzet keze, mely hu fiaiért imára kulcsolódik, elég erős arra is, hogy az Ítéletet végrehajtsa. Eh hiszem és vallom, hogy csak akkor lehetek Kossuthnak és Apponyinak hü kato­nája, csak akkor teljesítem becsülete* sen kötelességemet, ha merek látni és merek hallani s ha az igaz színnek, az igaz hangnak Őszinte tolmácsoló ja leszek. KRÓNIKA Halálra Ítélte igazságos ítélet a bűnöst j meg kell halnia! És elébe tették á méreg* kolyheket,- hajtsa végre jómaga önmagán ál eü»rülhétetfenA-végzetet ,-v ••‘•jlyen.RVolLa helyzet Wélcerle Sándor boési'.'audienciája előtt és ország-világ ineg volt: róla győződve, hogy: ' mcgszámlálvák gróf ;Golüchowski Agonor napjai. Mertirtóztató bűnök terhel­ték a Ballplatz lakóját, akiről hóra lehetett' tudni, mi jellomzi'inkább* a tehetetlenség vagy a lelkiismeretlenség. Tizenkét évi hi* vatalóskodúsa alatt mindenkoron ellensége volt a magyar önállóságnak éppen' úgy, mint azelőtt, amikor, alárendoltebb állások­ban tett tanúságot az ószlrák diplomáciá ügyefogyottsága mellett. A legveszedelme­sebb szerepet azonban a nemzeti küzdelem dicsőséges idejében játszotta: mindenki em­lékezhetik, mit müveit akkor á szépsza- kállu lengyel a Burg titokzaloa homályá­ban! 0 volt a magyar nemzet uj osztrák' hóhéra . . , Csuda-e, ha a diadalmaskodó pártnak első dolga volt, hogy halálra Ítélje ezt á pribéket? Megtörtént. Ritka egyértel­műséggel. A nemzet tapsai mellett. Pártkii- iönbség nélkül. Kimondta a halált, a füg- geüenségipárt. Az' alkotmány párt. Ä nép­párt. És a .kormány. Elsősorban Wekerle, akinek annyi gáncsot vetett a fondor len­gyel. Mindenki tudta, hogy a kormánynak, elsősorban AVekerlének konniyenciája mel­lett ki. fogják végezni a delegációban Golu- chowskit, aki elé —- szinte ünnepélyes' eeri- móniávalj —. odatették a inéregkelyhet. Do ekkor egy.különös fordulat történt, Napke­let. mesevilágára emlékeztető. Azt mondta ugyanis a szultán, hogy minthogy Wekerle nagyvezir egy. asztalnál foglal lieiyetGolu- chowski nagyvezérrel, ogy tálból kell enniük, egy kehelyből inniok, sőt a magyar nagyve­zérnek,.’mivelhogy nagyobb ur — most egy­szerre!;, — ;a, lengyel nagyvezírnél, elsőnek kell mindenből Ízlelnie! Ejhaj. de más a vi­87

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom