Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
Gáspár Sándor háztulajdonos, Sáska István háztulajdonos, Nikischer János fuvaros, ifj. Sáska István fuvaros, Rockenbaum István ellenőr, Skorka Mihály építőmester, Gubits János háztulajdonos, Knapek János ispán, Pfeifer István borbély, Schwarcz Sámuel ügynök, Keller József szabó, Luscher Ferenc bankhivatalnok, Dugovics Viktor gázgyári hivatalnok, Tweraser Ferenc háztulajdonos, Rockenbauer Pál kenyérgyári alkalm., Kunigó Domokos fuvaros, Jacsina János hentes, Morvái László fuvaros, Károlyi József csapos, Nagy Pál majoros, Kovács Mihály majoros, ifj. Roith György korcsmáros, ifj. Drahos Máté majoros, Strasser Emil ruhaügynök, Katz Ármin magánhivatalnok, Gyurkó Imre szobrász, Rimóczi László asztalos, Stephán István háztulajdonos, Strommer Manó hentes, Ranyák József asztalos, Szekrényesi Gyula kér. alkalmazott, Schuszter Ferenc fuvaros, Balogh Aladár droguista, Vágó Ignác fuvaros, Krasser Aurél raktárnok, Kutassy Jenő vaskereskedő, Garai István asztalos, Miklós Lajos kovács, Schwarcz Lipót kovács, László Sándor ács, Cunicó Antal fuvaros, Révész Béla üzletvezető, Tóth Sándor szobafestő. (1913. május 14.) Magyar Köztársaság A köztársasági eszme hódítása Irta Nagy György A makói rendőrség buta és becstelen gazsága hatalmas lendületet adott mozgalmunknak. A köztársasági zászló alá seregestől sorakoznak az ország minden részéből. Az ügyvédi kamarák messze hallatszó hangjából a mi igazságunk védelme csendül ki. Nemzeti szükség van a köztársasági párt megerősödésére. Eszménk a nemzetnek az életét, a feltámadást jelenti. Szükséges, hogy bátor igék ébresszék a magyar lelkeket. Szükséges, hogy a kizsarolt, a letaposott magyar ugarnak uj magvetői legyenek. A magyar közéletbe férfiak kellenek, kik hinni tudnak, kik cselekedni mernek. Mondjuk ki őszintén a keserű igazságot: a forum mai ellenzéke siralmasan gyenge, hervadt akaratú. Tisza és Lukács bünbadája kegyetlenül fosztogatja a nemzetet. Hol az ellenzéki ököl, mely közéjük sújtson? A nagyhatalmi hóbort véres vágóhidra viszi a magyar anyák gyermekeit. Hol az ellenzéknek lázadó tiltakozása? Hiába keresünk az ellenzéki táborban egy férfias gesztust, egy lázitó szint, egy villámló elhatározást. Egyedül Justh Gyula érzi át az ellenzéki hivatás nagyszerűségét. Fájdalmas veszteség, hogy ezt a robbantó és teremtő energiát az utolsó időkben betegség béklyózza. Készséggel elismerjük, hogy a szövetkezett ellenzék tagjai jóhiszemű, önzetlen politikusok. De ez nem elég! Ennél többet követel a nemzet az ellenzéktől. Követel bátorságot, harci készséget, önfeláldozást. Követeli, hogy a kort mozgató nagy kérdésekben határozott állást foglaljon el. A kötött birtokok felszabadítása, az iskolák államosítása, a sajtószabadság és gyülekezési jog intézményes biztosítása s mindenekelőtt az általános, egyenlő, titkos választójog törvénybeiktatása nélkül nem lehet komoly, öntudatos nemzeti politikát folytatni. Az a szerencséje Tiszáéknak, hogy mig ők a gazságokban uj konceptusu, merész iramodásu munkát végeztek, addig az ellenzék kicsinyesen azon mesterkedik, hogy a „koalíció” unt és utált cégfeliratát „blokkra” fesse át. A felháborodásig szerelmes az ellenzék a kormányképességbe. 217
