Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)

ELŐSZÓ

A Kései kuruchoz

Családtörténeti kutatás kapcsán tárult elém egy nagyszerű politikus egyéniség, dr. Nagy György, aki a 20. század elején, 1906-1910 között volt országgyűlési képviselő. A „boldog békeidőkben”, a Monarchiában, az I. világháború előtt. Kaáli Nagy György ő, oldalági rokonságban a sepsiszentgyörgyi Nagy-nemzetséggel, melynek családi leírása igazolja a tényt. A sepsiszentgyörgyi Nagy-nemzetség c. munkámban foglalkozom is a politikussal, külön könyvrészt szentelve személyének, a pártalapítónak, az „elcsitíthatatlan republikánusnak, a komák és kapcsolatainak”. Annyira „respublikánus” volt, hogy elhagyta neve elől a Kaáli előnevet is.

Kiderült számomra, hogy kiváló történészek tollából számos, a vele foglalkozó feldolgozás készült.

Erdélyből indult jogász, aki Budapesten végzett, Sepsiszentgyörgyön kezdte pályafutását, majd Hódmezővásárhelyen, ill. Budapesten folytatta.

Olvasmányélményei, a köztársasági eszme külföldi megjelenései, hazai próbálkozásai mind nagy hatással voltak rá, olyannyira, hogy ma őt tekintik a magyarországi köztársasági eszme egyik legfőbb kidolgozójának és hirdetőjének. Hódmezővásárhelyen meg is alakítja a Magyar Köztársasági Pártot, melyet többször betiltanak.

Magyarország függetlenségéért és az Erdéllyel való teljes unióért harcolt; a dualizmus ellen, a császár ellen emelte fel szavát. Kossuth Lajos ’49-es eszméjének örököse, hirdetője, a kiegyezés ellenzője volt. Rákóczi örökségét is magáénak vallotta; amikor a fejedelem földi maradványait hazahozták, mint országgyűlési képviselő, leutazott Orsováig, ahol beszédet mondott, a hamvakat Kassáig kísérte.

Életrajzát, munkásságát, mint említettem, többen feldolgozták (Bónis György, Pölöskei Ferenc, Kruzslicz István, Beke György, fia, Borszéky György (Kaáli Nagy György), és mások. Sok történész foglalkozott magával a korral, benne Nagy György politikai tevékenységével is. (Szabad György pl.)

Az I. világháború utáni „őszirózsás forradalom” őszinte híve volt, mint ahogy Károlyi Mihálynak is. Károlyi Mihály perét a család felkérésére el is vállalta, az eszmében való hite, szenvedélyessége, kitűnő szónoki képessége erősítette meg a családi elhatározást, a felkérést. A Károlyi-pert Schőnwald Pál azonos című munkájából ismerhetjük. Az utókor azonban névrokonának, Nagy Vincének tulajdonítja főleg Károlyi védelmét, minek oka, hogy Nagy György a per vége előtt súlyosan megbetegszik, cukorbeteg lesz, látását elveszti, s hamarosan, 1923-ban meghal. Őt is ugyanúgy elítélik, mint Károlyi Mihályt, halála miatt azonban az ítélet nem végrehajtható. Családjának emigrálnia kellett.

írásaiban ez a szenvedélyesség, hazaszeretet mindig megnyilvánult, sokan nevezték őt naivnak is emiatt. Cikkei igazi szónoklatok, magas irodalmi értékkel. Néhány cikkét úgy írta meg, hogy az akkori, de a mai olvasó is versbe tördelhette, fokozva ezzel mondandójának lényegét, hevét.

7