Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)

KÉSEI KURUC

szuppremáciáját sem. A mi nemzetiségi politikánk, képviselő urak, megengedi, hogy a nemzetiségek az állam égisze alatt ápolják szokásaikat, virágoztassák kultúrájukat, de nem engedi meg azt, hogy külön közjogi állással államot teremtsenek az államban. (Igaz! Úgy van! Bal felöl.) A mi nemzetiségi politikánk egyforma jogot biztosit minden állampolgárnak, az állampolgári jogok teljességében részesíti őket, de nem engedi meg azt, hogy jogtalan kívánságokkal, alaptalan sérelmekkel áttörni igyekezzenek az egységes magyar állam­eszme kereteit, nem engedi meg azt, hogy az önök által is annyiszor hivatkozott 1868: XLIV. T.-e. 1 §-ában47 expressis verbis48 kimondott egységes osztatlan magyar nemzet fogalmán sebet ejtsenek. Éppen a nemzetiségi képviselőknek ellenséges magatartása miatt üdvözlöm igaz sze­retettel a feliratnak az okszerű gazdasági politikára, az uj kereseti források megnyitásá­ra vonatkozó kijelentéseit, mely a miniszterelnök úr programmbeszédének az a része, melyben megígérte az erdélyi birtokviszonyoknak, a tagosítás és arányosítás kérdésének rendezését, és megígérte erre vonatkozólag egy külön ügyosztály felállítását. Különösen Erdélyben van szükség okszerű gazdasági politikára, mig egyfelől erőssé, anyagilag ha­talmassá, és igy ellentálóbbá tesszük a magyar elemet, addig másfelől a nem magyarajku polgárok meggyőződnek a kormánynak, az állam vezető férfiainak irántuk való jóságáról, politikai bölcsességéről, és lelkünk elveszti fogékonyságát a lelketlen agitátorok további izgatásaival szemben. Szükség van okszerű gazdasági politikára, mert gazdasági téren az 1880: XLV. T.-e és az 1892: XXIV. T.-e49 romboló munkát vittek véghez Erdélyben. Az már nem csak az igazságot, nemcsak a méltányosságot, hanem a tulajdonnak szentségét is sérti, hogy egyes községekben egy züllött külbirtokosnak kérésére, az összes birtokosok egyhangú tiltako­zása dacára elrendeltetett a tagosítás, a mint az legutóbb Tusnád községében is történt, a miért panasszal fordultak az igazságügyminiszterhez. T. képviselőház! A felirat maga egészében bizony nem tölt el engem valami nagy örömmel. Hiszen hirdetem és tudom, hogy a feliratnak — bár szerkesztői tudással, gond­dal, hazaszeretettel szerkesztették azt meg — azért van annak sok hibája. Nem csendül meg benne a nemzeti önérzetnek hangja, nem nyilatkozik meg benne a nemzeti akarat, nem hatja át a diadalmas függetlenségi szellem. 47 1868: XLIV. T.-e. 1 §:Szentesítést nyert 1868.évi deczember 6-án. Kihirdettetett az országgyűlés mindkét házában 1868. évi deczember 7-én. Megjelent az Országos Törvénytárban 1868. deczember 9-én. Minthogy Magyarország összes honpolgárai az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatatlan egységes magyar nemzetet, mely­nek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja; 48 expressis verbis: nyíltan kimondva 49 1892: XXIV. T.: commassatio), a birtokos egy határban fekvő birtokának egytagban kihasítása, vagyis a szétdarabolt birtoknak összesítése. Az 1836. XII. és X. t.-cikkek szerint a T.-t közbir­tokosságokban a közbirtokosoknak bármelyike, ott ahol úrbéri föld volt, vagy a földesúr vagy a jobbágyoknak nagyobb része követelhette. E szabályt az 1853-iki úrbéri nyílt parancs fentartotta azzal, hogy a T. ily kérésére egy évi záros határidőt tűzött ki, e határidő lejártával a T.-nak csak mindkét félnek egyetértő kivánatára lehetvén helye. Közbirtokosságokban a T. az arányosítás­sal, úrbéri birtoknál az úrbéri rendezéssel függvén össze. Az ország erdélyi részeiben a T.-t az 1880. XLV. és 1892. XXIV. t.-cikkek szabályozzák. 78

Next

/
Oldalképek
Tartalom