Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
KÉSEI KURUC
Feltámadunk! Irta: Dr. Nagy György Február 19-én kiüldözték templomukból a törvényhozás papjait. A nemzeti imádságnak házát latrok barlangjává tették. De nem halt meg azért a magyar Szabadság! Él még a magyarok Istene! Az alkotmányt, a szabadságot siratóknak az Írás szavaival hirdetem a biztatást: ,,Mit keresitek a holtak között az élőt! Nincsen itt, hanem feltámadott!" Mikor az erőszak bezárta a hazaszeretet imáinak templomát: az egész nemzet szive megnyílt a kiüldözött eszme befogadására. Az alkotmány letiprására megcsörrent fegyverek zajára az egész nemzet talpra állott. Gyertyával akarták elsötétíteni a Napot, az erőszak szuronyának villanó fényével akarták homályba borítani a nemzeti akarat diadalmas ragyogását. Vereséget szenvedett az összbirodalmi hóbort. Szuronyokat állított fel a törvényhozás szentélyébe, hogy a meggyilkolandó alkotmány ravatalánál gyertyaként fényeskedjenek, s épen e szuronyok fényétől borult homályba türelmünknek pislogó mécse. Szuronyok aczéljából akarta az önkényt megkovácsolni, a nemzeti akarat koporsószegét, s épen e szuronyok szegezték elbonthatatlanul egybe s egygyé a nemzeti akarat diadaláért küzdő összes irányokat, összes törekvéseket. Fábriczius ezredes,18 ki boldogan azt hitte, hogy az összbirodalom feltámadásának évángyéliumát olvassa, tudtán és akartán kívül négyszáz éves bizalmunk felett halotti beszédet tartott. A Nyíri19 által szabadságunk gyászjelentésének vélt levél a szolgalelküség szemfödője lett. A karunk megbénítására szánt ütés csak az 1867-ben önként kezünkre tett bilincset törte szét, az oktalan engedékenység rozsdás bilincsét: az alkotmány ezer éves tölgyére emelt fejsze csapásától csak az élősdiek hullottak le a fáról. A kishitüek azt hiszik, hogy az éjszaka a leáldozó napnak koporsója, én hiszem és vallom, hogy az éjszaka a felvirradó hajnalnak bölcsője. A kislelküek aggódnak, hogy február 19-én reánk borult éjszaka siri ágya lesz a nemzeti küzdelemnek, én hiszem és vallom, hogy az éjszakából dicsőségesen fog feltámadni a nemzeti diadal hajnala. Hadd vigyorogjon a magát győztesnek képzelő Hold, keressék kegyét a lopott fényű csillagok, suhogjanak a denevérek, terpeszkedjenek az árnyékok: a Föld az éjszakában biztos nyugalommal pihen, gyűjti erejét, űzi fáradságát. Hadd vigyorogjon a kamarilla, zsarnokoskodjanak cselédei, hivalkodjék a hitványság, uralkodjanak a szolgalelküek: a nemzet csendes, de öntudatos, de magában bizó nyugalommal vár, fokozza erejét, edzi akaratát. Jönni fog a hajnal, felragyog a Nap, s fényétől elsápad a Hold, kihunynak a csillagok, riadva rejtőznek a denevérek, oszlanak az árnyak. Élet, világosság támad a földön. Jönni fog a hajnal, felragyog a nemzeti cselekvés napja a haragnak vérpiros sugaraival. Számolni fog a nemzet a kamarillával, véget vet a zsarnokoskodásnak, Ítél a hitványok felett, megbünteti a szolgalelküeket. Szabad, független, önálló lesz a nemzet! Székely Újság 1906. február 25. 18 Fábriczius ezredes: Fábriczius ezredes királyi kézirattal feloszlatja a parlamentet. 19 Nyíri: 1906 február 19. Nyíri Sándor teljhatalmú királyi biztos megszállja a parlamentet, és feloszlatja az országgyűlést. (Czaun János: A „boldog békeidők”.) 56
