Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
KÉSEI KURUC
Hallottuk még a varjú károgását, de hallottuk azt könyörgéssé, esdekléssé lágyulva is. Nevezték a rebellis, lázadó magyart „hü magyarjaink”-nak, „kedvelt hiveink”-nek is. Mária Terézia 1741. április 11-én, Ferencz császár 1796. november 16-án bizonyságot tettek arról, hogy nemcsak a nemzetet fenyegetheti „végtelen nyomor és szenvedés”. Őseink még nem tudták, hogy a nyomorral és szenvedéssel való fenyegetés fejedelmi kegy, s együgyü nagylelkűséggel vérüket és életüket áldozták annak elhárítására. Tanultunk őseink példájából. Mi okosabbak leszünk. A kérésre, a könyörgésre királyi szóval fogunk válaszolni: „Soha!” Nem úgy császár, az égre, nem! Haragtól halvány a mi arcunk, erőnkban való bizodal- munkat jelenti csendes nyugalmunk. Haragszunk magunkra, hogy annyi időn át vakok voltunk, szentségnek tartottuk az esküt „ legelső magyar ember’’-nek a királyt. Nyugodtak vagyunk, mert éreziik erőnket. A föld, a víz a levegő, minden a nemzeté. A nemzeté a kincstárnak pénze, a nyomdák betűje, a kaszárnyák fegyvere. Erőnk tudatában türjük egy ideig, hogy haramiák dorbézoljanak pénzünkön, oly vek üldözzék a szabad gondolatnak fecskéit, második gyermekkorukat élő generálisok ijesztgessenek fegyvereikkel! Hejh! Ha üt az óra! Hejh, ha türelmünknek vége szakad! A földet megreszkettető erővel a haramiák közé csap az öklünk, kicsavarjuk a nyakát az öly vnek, s vérrel írjuk fel az égre: „Ne bántsd a magyart!” A császár pribékjei, Fejérváry14 és czinkostársai egy leigázott, talpuk alatt nyögő, meghódolt Magyaroszágról álmodnak. Megfejtjük majd az álmukat! Az újra szabaddá lett ország vezetőinek egyik legelső gondja kell, hogy legyen uj tömlöczöknek építése, mert a rablókat, gyilkosokat emberi jog szerint nem szabad annyira meggyalázni, hogy hazaárulókkal egy fedél alá zárják, egy kosztra kényszerítsék. Szomorkodni tudok egy rózsa hervadásán, sajnálom a szárnya szegett madárkát, sírok a siróval, megosztom a szenvedőnek szenvedését, testvéremnek tekintem embertársamat, de a hazaárulókkal szemben, csak izzó gyűlöletet, csak végtelen megvetést érzek. Ha a szomjtól eltikkadva az éhségtől megkinozva könyörögnének, kút mellett állva nem nyújtanék egy korty italt, tele kamrából nem adnék egy falat kenyeret. Atkozott a ki szánja őket, elkárhozott, ki könyörül rajtuk! Hazaárulókat gyűlölve, egymást megértve, egymást szeretve, összetartva várjuk a jövő fejleményeit. Legyünk mindenre elkészülve, hogy semmi se lepjen meg: legyünk mindenre elszántan, hogy semmitől se riadjunk vissza! 14 Fejérváry: Az 1905-ös magyarországi belpolitikai válság az 1905-ös választások után bontakozott ki, ahol, az akkor éppen 30 éve, 1875 óta folyamatosan kormányzó és addig minden választást megnyerő Szabadelvű Párt története során először kisebbségbe került a parlamentben. Az előző évben egységes Koalícióba tömörült parlamenti ellenzék, melynek többségét a 48- asok adták, alapjaiban kérdőjelezték meg a dualizmus rendszerét. I. Ferenc József a parlamenti többséget figyelmen kívül hagyva, 1905. június 18-án báró Fejérváry Géza táborszernagyot, a magyar királyi darabont testőrség kapitányát nevezte ki miniszterelnökké. Az ideiglenes jelleggel kinevezett Fejérváry-kormányt fennállása alatt nem támogatta egyetlen párt sem, így az ellenzék által szervezett „nemzeti ellenállás” gyakorlatilag teljesen cselekvésképtelenné tette. A válságot a Koalíció és az uralkodó között kötött kompromisszum révén Wekerle Sándor (és a koalíciós kormány) 1906. április 8-i kinevezése, illetve az azt megerősítő, ismételten a koalíció győzelmét hozó 1906-os választások oldották fel. 53
