Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
SUPPLEMENTUM
a debreceni trónfosztásról szóló részben. A két személy összekapcsolásával Kossuthot a már kiformálódott, ismert kultuszhoz kapcsolta: „Követeink ülnek már a nagy templomban, Körültök terem a temérdek nép nyomban. Oly telidestele vannak a karzatok Hogy majd leszakadnak a szent boltozatok. Némán függ felettük Rákóczi harangja: Mert Kossuthba szállt most annak minden hangja.”24 Kossuth népszerűségének növekedésében, az alakuló kultusz formálásában nagy szerepe volt alföldi toborzóútjainak és a katonai táborokban tett látogatásainak. Hermann Róbert mutatott rá arra, hogy Kossuth, 1848. szeptember 24-én kiadott, néphez intézett kiáltványában egy nagyon fontos tartalmi fordulatot regisztrálhatunk: míg korábban minden kiáltvány a nemzetre hivatkozott, ez a kiáltvány már nem a nemzeti közösség egészéhez, hanem a néphez, az elnyomottakhoz, a jobbágyi és paraszti rétegekhez szólt, s az ő szempontjaikat állította a középpontba.25 Hasonló szellemben beszélt alföldi toborzókörútjai során. Hogy milyen világosan és hatásosan tudott a volt jobbágyokhoz szólni, arra jó példa egyik, a legelő elkülönözések miatt kirobbant konfliktusok ügyében Békés megye lakosaihoz intézett felhívása is. A levél első részében néhány mondatban pontosan kijelölte a nép és a maga viszonyrendszerét: „Én a népnek barátja vagyok. A nép javáért éltem, munkáltam, tűrtem és szenvedtem egész életemben.” Az első gondolatot nyomatékosítja még egy mondat, amely a zsarnokság személye ellen irányuló bosszújára utal, majd hozzáteszi, hogy mindaz, amit a népért tett, nem érdem, hanem kötelesség. S következik a döntő mozzanat: „... az én szavamnak hidjetek; mert én nektek igazat szólok, mintha isten ítélőszéke előtt állnék.”26 Azaz - ugyanerre a retorikai fordulatra utal Hermann Róbert is az 1848. szeptember 24-i kiáltványt elemezve —, a népet az isteni szférába emeli, önmagát pedig a nép első számú képviselőjének szerepében jeleníti meg. Ez a maga számára kijelölt - és a többség által elfogadott — pozíció, a kitűnő kapcsolatteremtő és retorikai készség, a beszédek, kiáltványok világos és logikus gondolatvezetése páratlan hatást kölcsönöztek Kossuth személyes megszólalásainak, de még kiáltványainak is. Bizonyítják ezt az alföldi toborzóútjainak rendkívüli közvetlen hatásáról beszámoló források.27 A sokasághoz eljutó magasztaló, sőt istenítő interpretációk, Kossuth rendkívüli személyes hatása a forradalom és szabadságharc drámai történelmi pillanatában megteremtette a kultuszt. Békés megyében 1849. március 15-én a megyei Állandó Bizottmány felhívását betartó lelkészek a szószékről imádkoztak a nemzeti kormányért, a hadseregért, annak vezéreiért és külön „az egésznek lelket adó, rendíthetetlen nagy hazafi, Kossuth Lajos drága életéért”.28 Ez a közelítés még a tisztelet és kultusz határán mozog. Hogy a kultuszképződés első szakasza lezárult, azt a legelőfoglalások során lezajlott konfliktusok mutatják - a jobbágyok akcióit irányító alkalmi szervezők éppen Kossuth támogatására hivatkozva mozgósították társaikat. A jelenséget Kossuth is regisztrálta: „... a legméltóbb bosszanko- dással értettem azt is, hogy a közrendnek, s a népnyugalmának vétkes háborítói még az én nevemmel is vakmerőén visszaélnek, s a népet azzal ámítják, mintha én, a tulajdon szentségét sértő legelő foglalásokat helyeselném.”29 A kultusz megszilárdulásának biztos jele, hogy a középpontjában álló személytől maga a kultusz fokozatosan elválik, s önálló életre kel - a Kossuth-kultusz önálló tényezővé válása 1848-1849-ben megtörtént. 464
