Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
KÉSEI KURUC
Ha a minisztereket, a főispánokat ajellem, a becsület, a hazafiság mértéke alá állítja a közvélemény s őket törpéknek találva, kimondja rájuk a megbecstelenítő ítéletet, ezek a firmák azt fel sem veszik. Túlzott jámborság lenne tőlük ilyen erkölcsi érékenységet követelni. A vaknak a színről, süketnek a hangról, bolodnak az észről, becstelennek a becsületről hasztalan beszélsz, nem érti, nem érzi. De minél becstelenebb valaki, minél sivárabb lelke, minél posványabb gondokozása, annál jobban beczézgeti, dédelgeti, kecsegteti a hiúságnak, a gyönyöröknek földi sátorát: testét. Minél jobban fél az igazságos örök élettől, annál szivósabban ragaszkodik a bűnös földi élethez. A becsteleneknek nem a lelkét, a becsületét kell passzív resisztenciával megsebezni, hanem a legszebb beszéddel: a tettel, a jézusi példa szerint kell velük elbánni. A miniszter és főispán cimek alatt lappangó gazembereket ököllel, korábácscsal kell kiverni a nemzeti akarat szent templomaiból. Nem kell attól félni, hogy a csendőrség, a katonaság a császári lakájokat fogja segíteni. Segíti most kényszerből, míg csak tojás, tintásüveg példázza a harcot, de nem fogja segíteni azokat, ha eljön az igazi tettek ideje, mikor tinta helyett vér folyik s acéllá erősödik a tojás. Magyar csendőr, magyar katona tudni fogja kötelességét, mikor választani kell a szabadság meggyilkolásának hóhér munkája s az alkotmány védelmének dicsőséges küzdelme között. Elég volt már a tétlen ellenállásból, tegyünk már valamit. Mutassa meg a nemzet, hogy nem csak türelme csodálatos, hanem akarata, elszántsága, tettereje is. Várjuk a vezérek szavát, a tettre serkentő üzentet. Székely Újság 1905. december 17. Előre!! Irta: Dr. Nagy György A nemzet és a király között az ellentét napról-napra növekedik. Ez az ellentét napról-napra erősebbé kovácsolja a nemzeti egyetértést, a nemzet fiainak egymásba való bizalmát, egymáshoz való szeretetét, Mondhatni, hogy az egész nemzet ma már egy táborban van. A nemzet ellen pártot ütő császári lakájok züllött csapatja nem törheti meg az egy tábor fogalmát. A víznek irányát nem változtatja meg a tiszta tükrére tolakodott szennyes hab: a virágos kert illatát nem rontja meg a gonosz kezek által beplántált dudva: az ég fenséges zengését nem tompítja a varangy brekegése. A nemzeti haladás irányát nem változtatja meg a Fejérváry-banda piszkos üzelme: a nemzeti érzést nem rontja meg az ügyvezetők, a megyebiztosok romlott érzéktelensége: a nemzeti akarat diadalmas zengését nem tompítja a hazátlan csőcselék ordítása. Bár nem káros, nem veszélyes, de boszantja az Ízlést a tiszta tükrü vizen szemte- lenkedő szennyes hab, bántja a szemet a virágok közt cégérkedő dudva, sérti a fület a varangy brekegése. Tehát meg kell tisztítani a vizet a habtól, ki kell tépni a dudvát, el kell némitani a sértő hangot. E munkával nem szabad késlekedni, mert a hab megnőhet, a dudva elszaporodhatik, a varangy neki hangosodhatik. E tisztitó munkát szóval nem, csak kézzel lehet elvégezni. De el kell végezni\\\ El fogjuk végezni! 42
