Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
KÉSEI KURUC
osszuk fáradtságukat. De míg egyik kezünkkel simogatjuk, széltől óvjuk, dédelgetjük a gyomot, addig a másik kezünk ökölben, hogyha hiába való lesz a békés kisérletezés, hát oda sújthassunk, s pozdorjába törjük, hogy magja se maradjon. Az arató, míg aratja a búzát, a kaszás, míg kaszálja füvet, sokszor elgondolja, hogy nem csak a buzaszárt vágja le a sarló, nem csak a füvet fogja a kaszának éle, százszor elgondolja, hogy fürgébben szaladna a sarló, vigabban pendülne a kasza, ha a Haza ellenségeit kellene irtani, azok soraiban sürü rendet vágni. Ma még csak gondolja, eltűnődik rajta. Ma még füvet kaszál a kasza, követ tör a csákány, ökörre sújt a bárd, hüvelyben a penge. Ma még minden csendes, még a béke nyelvén beszélünk. De támadhat, mint az első Pünköst napján, sebesen zugó szélnek zendülése, mely eltölti az egész Hazát, és alászállhatnak kettős tüzes nyelvek, és megtelünk mindnyájan Szent Lélekkel, a cselekvésnek és önfeláldozásnak leikével. S szólani kezdünk más nyelven, a kaszának, a csákánynak, a bárdnak, a kardnak nyelvén, amely beszédre kinyílik a kamarilla csont kamrájának átkos ajtaja, s bevilágít a bűnnek évszázados éjszakájába a nemzeti igazság ragyogó fénye. Oh! Jőve! Szent Lélek!! Rákóczynak és Kossuthnak lelke! Tépd ki a szivünkből a jámbor türelmet, oltsd ki a békébe vetett hazug hitünket, add a Te nyelvednek hatalmát, hogy szólhassuk azon a nyelven nemzetünknek igazságát, hogy igy amaz első Pünköstnek méltó utódja legyen az eljövendő magyar nemzeti Pünköst!! Székely Újság 1905. október 1. Székely atyánk fiai! Nemzetünk égboltozata sötétbe borult. Sugár, mely reményt nyújtana: fény, mely utat mutatna: sehol sincs. Táborunk harcol, vezéreink küzdve küzdenek: eredmény semmi. Ám a harcot azért földani nem elhet. Ha gyengék viták eddigi fegyvereink, kicseréljük, erősebbel váltjuk fel azokat. Ha soraink bomlanak: uj katonákat toborzunk, uj vezéreket állítunk lobogónk alá. Két rövid év alatt három oszlop dűlt ki megyénkben a függetlenség épülő templomának falai közül. Három vezér távozott a magasba, hitünk szerint az égi hazába: onnan nézni harcainkat, imádkozni győzelmünkért, lelkesíteni saját életüknek fényes példáival. Molnár Józsiás! Rápolthy Gábor! Bánffy ZsigmondO Isten nyugtassa őket. Atyánkfiái! Székelyek! Ha szakad a lánc, össze kell forrasztani! Ha lazul a kötelék, össze kell fűzni, s menni munkára, állni a gátra: osztrák gazság hömpölygő áradatát visszatartani. Ily gondolatokkal eltelve kérünk ez utón benneteket, hogy a teendők megbeszélése végett október 4-én, csütörtökön délelőtt 11 órakor a kézdivásárhelyi függ. Kör helyiségében összegyűlni szíveskedjetek. Kelt Kézdivásárhelyt, 1905. október hó 1-ső napján. 39
