Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
KÉSEI KURUC
emberből ne legyen generális, mint az orgazdának gondja van arra, hogy házába ne kerüljön törvénytisztelő, tiszta kezti vendég. A mi hadseregünk lelke, ereje a legénység: a legénységnek szine-java, gyöngyevirága, a magyar anyák gyermekei, a szabadságharc hősienk fiai, unokái, kik a magyar Istenéhez a Hazáért imádkoznak, kiknek jelszava: „A Haza minden előtt!” Nem jó az alvó oroszlánt ébresztgetni! Szerencsétlen gondolat zaklatni, fenyegetni, a nyugodt, a bölcs mérsékletü nemzetet! Ki tudja, kire mérné első halálos csapását a nyugalmából felzavart oroszlán? Székely Újság 1905. május 18. Kormánypártiakhoz. Irta: Dr. Nagy György Olvasom az Írás intését: „Térjetek meg már a ti gonosz utaitokról és a ti gonosz cselekedeteitekből, és ne járjatok idegen istenek után, hogy nekik szolgálnátok és térdet, fejet hajtanátok nekik!’’(Jeremiás XXV. Rész.) Olvasom az Írást, s tűnődve megállók. Mintha nem sok ezer évvel ennek előtte Juda népéhez intézték volna e szavakat a próféták, hanem mintha a magyar nemzet intené e szavakkal róla megfeledkező, hálátlan gyermekit, a kormánypártiakat. Eddig is volt ellenzék, eddig is volt kormánypárt. De eddig csak a nemzet érdekei felett való odaadóbb, vagy lanyhább őrködés: a szabadság szeretet oltárán való buzgóbb, vagy hanyagabb áldozás: az alkotmánynak, a törvénynek törhetetlen, vagy megalkuvó védelme volt a kettő között az elválasztó vonal. Nem igy van most! A nemzetnek január 26-án kimondott Ítélete a négy folyót, a három hegyét állította föl a kettő között, mérhetetlen mélységű, szédítő magasságú határnak. Az ellenzék a határon innen maradott, s egyedül képviseli a nemzet akaratát, egyedül őrködik a nemzet érdeke felett, egyedül védi a szentesített törvényt, az alkotmányt. A másik fél, a kormánypárt a nemzet által felállított határon túl húzódik meg, mint ellenség áll szembe a nemzet akaratával, pártot üt a nemzet érdekei ellen, ostromolja az alkotmány sáncait. Eddig az ellenzék és a kormánypárt, ha külömböző gondolkodással, külömböző érzéssel is, de legalább mind a kettő a magyar nemzet gyermekének vallotta magát. Január 26-án megdicsérte a nemzet egyik gyermekét, az Őt mindig védő, mindig híven szerető ellenzéket, s megfenyítette a kincstárának legszentebb ereklyéje, az alkotmány ellen november 18-án csínyt elkövetett másik gyermekét: a kormánypártot. A megfenyített gyermek a helyett, hogy szeretettel fogadta volna szülőnek igazságos Ítéletét, s bűnét megbánva igaz útra tért volna, szülőjének halálos ellenségénél, a kama- rillánál jelentkezett, s felajánlotta szolgálatát saját szülője ellen. Utálat tölti el a szivet annak látásán és annak hallásán, hogy a bűnre vetemedett gyermek, hogyan agyarkodik tiszta lelkű, nemes gondolkodású testvére, hogyan csúfolja a nagy beteg szülőt vigasztaló, gyógyitgató, bátorító testvért, hogyan igyekszik mérget önteni az orvosságos üvegbe. A gyermek, ki nem tiszteli és szereti szülőjét, érdemes a megvetésre, a kárhozatra. Az édes apánál, az édes anyánál van még egy drágább, egy szentebb szülő: az édes Haza, 37
