Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
KOSSUTH ZÁSZLÓ
Dósát igazolták az idő tanúi: a századok. Belép újra az élő történelembe. Döngő lépéssel megy a jövendő országútján, s utána, mint vezér után mennek a nép milliói, a hitbizományok, a kiváltságok, a robot, a deres sáppadt, de dacos, elszánt rabszolgái. A Dósa György szabadságharca még mindig tart, s nem fog addig véget érni, míg a magyar földnek nem lesz urává az egyetlen, igaz szerelmese, a magyar nép. 1914. június 7. Kossuth Zászló Készüljünk a választásra! Irta: Nagy György Pártunk közgyűlése határozatot hozott a képviselőválasztásokon való részvétel kérdésében. Felvesszük a harcot! Minden erőnkkel belemegyünk a küzdelembe! Ahol győzelemre van kilátás, mindenütt kibontjuk Kossuth Lajos eszméinek zászlóját! Hol a mi pártunk nem állít jelöltet, ott támogatni fogjuk a függetlenségi és 48-as párt jelöltjét. De csak akkor, ha érdemes rá. Előbb szeme közé nézünk. Megvizsgáljuk politikai múltját. Számon kérjük cselekedeteit. Mert a mai parlamenti ellenzéknek épen az a rákfenéje, hogy tagjainak nagy része nem igazi, nem vérbeli ellenzéki. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as pártnak több mint száz tagja van, de ebből csak mintegy 20 az igazi harcos. A többi csak címzetes ellenzéki. Ezért nincs az ellenzéki harcnak sikere. Ezt meg kell őszintén mondani. A nemzet ellen bűnt követnénk el, ha szépítenék az igazságot. A mi pártunk ellen épen azok a függetlenségi és 48-as képviselők ugrándoznak, kik csak cégérül használják az ellenzéki címert, kiknél alkalmi ruhadarab a kuruc oroszlánbőr. Amennyire becsüljük és szeretjük a függetlenségi párt becsületes harcosait, a Justh Gyulákat, Károlyi Mihályokat, éppen annyira megvetjük azokat a mű-kurucokat, kiknek nincs öklük a munkapárti banditák leverésére, de rögtön nyílik a tenyerük, ha a harc zsákmányán osztozkodhatnak. Igenis, nyiltan hirdetjük, hogy ahol párthíveink kívánják, az álellenzéki jelöltekkel felvesszük a harcot. Ezzel a függetlenségi és 48-as pártnak is szolgálatot teszünk. A párt értékes tagjai maguk között sokszor panaszolják, hogy nem tudnak szabadulni a párt kullancsaitól, kik beültek egy-egy igaz 48-as kerületbe, húzzák a fizetést, élvezik az ellenzékiség előnyeit, de a harcban nem vesznek részt, a munkapárti panamák ellen még kisujjukat sem emelik fel. Most még nem sorolunk fel neveket. De vegye elő bárki a függetlenségi és 48-as képviselők névsorát, s azután emlékezzék vissza arra a húsz névre, melyek viselői dolgoznak, harcolnak, verekednek, népgyűlésre járnak, lelkesítenek. Ezt a húsz nevet szeretettel vésse az emlékezetébe. A többiről pedig velünk együtt megállapíthatja, hogy méltatlanok arra, hogy függetlenségi polgárok bizalmából törvényhozók legyenek. Gyávaság volna tőlünk, ha a névleges ellenzéki képviselők ellen nem mérnök felvenni a harcot. Ha tűrnők, hogy alkalmi kurucok kisajátítsák a legjobb ellenzéki kerületeket. Inkább tíz igazi ellenzéki képviselő legyen a parlamentben, mint száz címzetes. A koalíciót is az tette tönkre, hogy 48-as lobogó alatt olyan kalózok kerültek hajójára, kik addig szabadelvűpárti, sőt darabontvizeken eveztek. Nem tűrjük a kerületek kisajátítását. Ellenkezik az alkotmányos felfogással, hogy egy-egy kerületre bármely párt központja ráerőltessen jelöltet. Nyilatkozzék meg maga a választóközönség! Ha valahol úgy találják, hogy szükség van becsületes, tiszta, radikális 294
