Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
KOSSUTH LAJOS LAPJA
A Kossuth Lajos-párt hivatása Irta: Nagy György Kossuth Lajos Lapja Az Országos Kossuth Lajos-párt zászlóbontását a függetlenségi eszme igaz harcosai nagyszerű lelkesedéssel fogadták. A munkapárti örömlegénycsorda azt hitte, hogy a „király megsértéséről és a királyság intézményének megtámadásáról” hozott törvénnyel örökre sikerült kiirtania a nemzetnek a jobb jövendőbe vetett reményét. Pedig a teljes nemzeti függetlenség eszméjének csak fiatal, sarjadzó hajtásait tiporta le, de az eszme gyökerei kitéphetetlenül ott élnek minden becsületes magyar ember szivében. A Kossuth Lajos pártra történelmi szükség van! Ne nézzük, hogy hányán vagyunk. Annyian vagyunk, ahány becsületes embert szültek a magyar anyák. Ha kevesen volnánk, az se a mi bününk lenne. De sokan vagyunk! A nemzet jobbjai ösztönszerüen megérezték, hogy a minden gazságra képes munkapárttal szemben kell lennie egy pártnak, mely dacosan, elszántan védi a nemzet jogait, mely a függetlenségi törekvéseket a maguk ősi tisztaságában megőrzi. Jellemző a munkapárti rendszerre, hogy a köztársasági párt ellen hozott törvénybe orvul, ravaszsággal beloptak egy szakaszt, a bosszú paragrafusát. A törvényjavaslatban még nem volt benne, féltek az országos felháborodástól. A képviselőházi tárgyaláson belecsempészték. A törvénybe vetett hit megcsúfolásául kimondották, hogy a törvény élet- beléptetése előtt már megindult királysértési és köztársasági perekben is a szakbiróságok fognak ítélni. Az ellenünk hozott, 1913. évi XXXIV. t.-c. 4. §-ának második bekezdése intézkedik erről. A munkapárti bünbanda az életben levő törvények védelme alatt irt cikkeket is kivonja törvényes hatáskörükből, az esküdtszék Ítélete alól. A büntető törvény 1878. évi V. t.-c. első szakasza kimondja, hogy „bűntett vagy vétség miatt senki sem büntethető más büntetéssel, mint amelyet arra elkövetése előtt a törvény megállapított”. A munkapárti bünbanda túltette magát ezen, valamennyi jogállam büntetőtörvényével szentesített elven, s a korábban elkövetett cselekményeket egy későbbi törvény rendelkezései szerint biráltatja el. Mikor az ellenünk hozott törvénynek ezt a belopott rendelkezését tudomásomra hozták, nem akartam elhinni. Minden gazságra képesnek tartottam és tartom a munkapártot, de azt mégsem hittem, hogy a XX. században, egy európai államban el merjék követni azt a merényletet, hogy korábban megindult bűnvádi eljárást később hozott törvénnyel elvonjanak a maga törvényes bírói fóruma elől. Hiszen ezzel a törvénytisztelettel egyenesen katonai vésztörvényszék elé állíthatják a köztársasági sajtóperek vádlottjait. Még alig volt szentesítve az ellenünk hozott törvény, melyet I. Ferencz József „helyesnek, kedvesnek és elfogadottnak vallván” helybenhagyott, már sietett Balogh Jenő igazságügyminiszter utasítást adni az ügyészségnek, hogy visszamenőleg a „Magyar Köztársaság” valamennyi cikke miatt, mely a köztársasági eszmét hirdeti, indítson bűnvádi eljárást. Az engedelmes ügyészség valósággal okádja a vádinditványokat. Dr. Kalmár Antal, dr. Ormos Ede, dr. Pataj Sándor, Engel Lajos, dr. Szakács Ferenc cikkeiben az alkotmányos államforma megtámadását fedezte fel az ügyészség. Ady Endrének167 a májusi számban közölt gyönyörű versére, „Rohanunk a forradalomba” címűre is rácsapott. Nekem valamennyi cikkemből a királyság elleni lázitás bűnét olvasta ki. 167 lásd: Ady Endre: Egy bűnös vers 258
