Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG

A mi eszménk hódítására mutatott reá Batthány Tivadar.162 Az országgyűlés függetlenségi és 48-as párt alelnöke a szeptember 29-én Komáromban tartott beszédében:

„Az ellenzék - mondotta - tovább is folytatja a harcot, ha kell, fizikai eszközökkel, s ha sor kerül rá, utolsó csepp véréig is. Ha Tiszának sikerülne a maga tervét, az ellenzék teljes letörését keresztülvinnie, akkor a mai parlamenti ellenzéki pártok helyett, amelyek még monarchikus alapon állanak, mások keletkeznének.”

Válaszként ezrek kiáltása menydörgött: Éljen a köztársaság!

Nemcsak „keletkeznének”, hanem feltétlenül keletkeznek is. Mi részt követelünk a parlamenti munkából is. A nemzet törvényhozási termében hely illeti a teljes nemzeti függetlenség eszméjének pártját. Oda fogunk csörditeni a lakájok, a csuszó-mászók közé. A nemzet figyelme szeretettel fog a köztársasági képviselők felé fordulni. Könnyen meg fogja őket látni, hiszen messze kimagaslanak majd a bálvány előtt térdeplő „hű alattvalók” közül.

Csalódnak, kik minket köldöknéző álmodozóknak tartanak. Mi a köztársasági párt megalakitásával csak a kezdetet jelöltük ki, a munkát pihenés nélkül tovább folytatjuk. Szervezzük a pártot! A kibontott zászlót száz poklon, ezer ügyészen, százezer szuronyon át is diadalra visszük. A köztársasági eszmének győznie kell, mert egybe van forrva a nemzeti becsülettel.

162 Batthány Tivadar: gróf (Zalaszentgrót, 1859. febr. 23.-Bp., 1931. febr. 2.), politikus, miniszter. Tanulmányait a fiumei tengerészeti ak.-n végezte, majd sorhaj ózászlós. 1884-től az „Adria” hajóstársaság kormánybiztos. 1892-ben szabadelvű párti programmal ogy.-i képviselő. 1903-tól a nemzeti párt, 1904-től a függetlenségi és 48-as párt képviselője. 1905-06-ban tagja volt a koalíció vezérlő bizottságának; 1909-ben rövid ideig a képviselőház alelnöke. A függetlenségi párt szakadásakor 1910-ben a Justh-párt alelnöke és képviselője lett. 1916-ban Károlyi Mihály- lyal a pártból kilépett és Károlyi pártjához csatlakozott. 1917. jún. 15-étől aug. 18-áig a kir. személye körüli, ekkortól 1918. jan. 25-éig népjóléti és munkaügyi, majd 1918. okt. 24-e és 31-e között ismét a kir. személye körüli miniszter. A polgári demokratikus forradalom idején a Nemzeti Tanács tagja; okt. 31-től dec. 12-ig belügyminiszter Károlyi kormányában. A Tanácsköztársaság idején eleinte tevékenyen részt vett a bécsi emigránsok ellenforradalmi szervezkedésében, azután visszavonult. 1921-ben hazatért, újjászervezte a függetlenségi pártot, de többé nem jutott jelentősebb szerephez a politikai életben. F. m. Beszámolóm (Bp., 1927).

246