Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
rok”-nak gúnyoltak, s ha a betiltás dacára is megfogjuk alakítani, mint „rendbontók”-at, „lázitók”-at fognak támadni. Csak erőlködjenek! Minket utunkban fel nem tartóztathat senki és semmi! Ahogy Michelet mondja: „Az akadály valami hatalmas ösztön!” Tudjuk, hogy nemzetünket egyedül a köztársasági államforma válthatja meg, s bízunk az öntudatra ébredt nemzet ősi erejében. A köztársasági államforma kérdése Magyarországon nem pusztán közjogi kérdés, hanem az új társadalmi, gazdasági, szociális berendezkedésnek is gyűjtőneve. Ha az alattvalóból állampolgár lesz, ez nemcsak névváltozás, hanem üdvös megváltozása mindannak, ami országunkat századokon át idegen érdekek prédájává koldusbottá. Az élet alkonyán is ifjúlelkű kurucnak, Lakatos Miklósnak160 képviselő korában volt egy országszerte ismert mondása. Azt hirdette beszédeiben, hogy a legveszedelmesebb, leggyógyithatatlanabb rák: az osztrák. Nálunk az „osztrák” szó nem Ausztria egyik nemzetiségét jelenti, hanem népies fogalma annak a rendszernek, annak a hatalomnak, mely négyszázéven át siralomvölgygyé változtatta országunkat, melynek minden cselekedetéhez vér és átok tapad. Az „osztrák” iránt érzett mélységes, kiírthatatlan gyűlölet: maga az élő igazság, mely előtt nem állhat meg a királyhűség hazug, oktalan babonája! Miért legyen hű a magyar nemzet a királyság államformájához? Miért öntözze vérével azt a fát, mely számára csak Karaffákat, Hajnaukat, Tisza Istvánokat terem? Melyik nemzetnek habsburgjai vannak, annál nem a haladásnak, hanem egyenesen a becsületnek kérdése a köztársasági államformára való törekvés. Ki a mi köz- társasági küzdelmünket támadja, az a nemzeti becsület ellen követ el merényletet, mert azt akarja, hogy a nemzet örökre a bálványimádás bűnében, a szolgaság becstelenségében sorvadjon. Meg akarjuk tudni, hogy a nemzeti becsületnek Magyarországon hány hive van? Azért rendezünk Budapesten szeptember 8-án Kossuth-ünnepet. Hadd ismerjék meg egymást, hadd fogjanak kezet egymással azok, kik nem kérnek semmit a hazától, de érte minden áldozatra készek; kik halálrakész elszántsággal ostromolják a trónusos múltat, s az örök élet hitével küzdenek a magyar köztársaság jövendőjéért. Csalódnak ellenségeink, ha azt hiszik, hogy a mi erőszakos elnémitásunkkal, lapunk üldözésével, gyűléseink betiltásával diadaltort ülhetnek - a köztársasági eszme felett. Mintha az Istent megölné az, ha bezárnák a templomokat, ha kitépnék a harangok nyelvét! Ott él a mi hitvallásunk, a mi imádságunk: a köztársasági eszme minden magyar ember lelkében. Republikánus tűzben égnek a magyar szivek! E tűz csodatevő fényénél talpraállott nemzetet s összeomlott trónust látunk. Ünnepelni fogjuk szeptember 8-án az igazi Kossuth Lajosnak emlékezetét, azét, kit Kossuth apánknak nevezünk, ki a köztársasági eszmével megjelölte a nemzet élethivatását, ki 1849. április 14-ével új korszakot teremtett, ki mindhalálig hű maradt lelke szentségéhez: teljes nemzeti függetlenségéhez, ki utolsó szent parancsként üzente nemzetének: ,,49: zászló, azt leejteni sohasem szabad!" Hadd olvadjon egybe a köztársasági eszme első országos megnyilatkozása a Kossuth Lajos emlékezetével! Azzal a Kossuth Lajoséval, kinek iratait, üzeneteit elsikkasztották, 160 Lakatos Miklós: orsz. gy. képv. Részt vett a magyarországi magyarajku görög katholikusok egyetemes országos ülésén, ahol kiálltak a magyar nyelvű istentisztelet megtartása mellett, felirattal éltek az Udvarhoz. 240
