Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
jába. Fényénél meglátjuk, hogy sehol nincs a „lőportorony-alkotmány”, melyet babonás tisztelettel őriztünk. Helyén egy bálvány terpeszkedik, mely az őrök közül siirü szájjal szedi áldozatait. Magától összeomlik a bálvány, ha millióknak Istennel versenyző parancsa fogja el- mennydörögni: Legyen világosság! (1912. március 14.) Magyar Köztársaság Dr. Nagy György védőbeszéde- Elmondotta a szegedi esküdtszék előtt 1912. február 19-én. Tisztelt Esküdt Polgártársaim! Nem hoztam magammal védőt, mert az az erős hitem, hogy a szegedi esküdtszék előtt a köztársasági eszme, a teljes nemzeti függetlenség eszméje nem szorul védelemre! Az én védőm a múltnak megszentelt hagyománya, a jelennek szürke szomorúsága s a jövendőnek reménye. Az én védőm Martinovicsnak, Petőfinek, Kossuth Lajosnak szelleme! Öntudatom első percétől kezdve a köztársasági eszmének, Kossuth Lajos politikai hitvallásának vagyok híve, s az maradok szívem utolsó dobbanásáig. A büntetőtörvényünk csak az alkotmányos államforma megtámadását minősíti bűncselekménynek, de nem veszi el az állampolgároknak azt a jogát - amit nemzeti öngyilkosság nélkül el sem vehetne -, hogy alkotmányos úton küzdhessenek a nemzeti szabadság, az állami önállóság kivívásáért. Nemzetünk évszázadok óta száz vasiga alatt sorvad, ezer sebből vérzik, de aljassá, becstelenné sohasem sülyedt. Ha nem is tudtuk kivívni szabadságunkat, de soha bele nem nyugodtunk a szolgaságba. Ha nem is tudtuk megteremteni állami önállóságunkat, de ahhoz való jogunkról soha le nem mondtunk. Amit írtam „Kossuth Lajos országa” cím alatt, azt írni nemcsak jogom volt, hanem hazafias kötelességem is, mert minden becsületes magyar embernek kötelessége talentuma teljességével küzdeni nemzete függetlenségéért, Kossuth Lajos országa eljöveteléért, írásomnak minden szavát fenntartom, minden igéjéért vállalom a felelősséget. Útamról sem a csábítás, sem a fenyegetés nem fog letéríteni. Ha úgy volna megírva, hogy börtönön, vesztőhelyen át vezet az út Kossuth Lajos országába, a köztársaság földjére, örökre áldom Istenemet, hogy erőt, bátorságot adott, hogy az útlan útnak úttörésére vállalkozzam. Tisztelt Esküdt Polgártársak! Az ügyész úr vádbeszédében azt mondotta, hogy Szeged népe hálával tartozik a királynak, mert királyi szóra épült fel újra Szeged, királyi kívánságra lett szebb, mint valaha. Én most a hála kérdését nem feszegetem. De az ellen a leghatározottabban tiltakoznék, hogy hála fejében az én szabadságom, s a mi még annál milliószor több: a teljes nemzeti függetlenség eszméje áldoztassék fel. Szeged népe, kit Kossuth Lajos a „nemzet büszkeségé”- nek nevezett, nem Ítélheti bűnnek Kossuth Lajos eszméjének hirdetését, a nemzeti evangélium hitvallását. De hogy az ügyész úr megtudja, hogy Szeged népe a múltban is milyen lelkes hive volt a köztársasági eszmének, hiteles erejű bizonyságra hivatkozom. A debreceni detronizaciót Szegeden is megünnepelték. 225
