Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG

Az összedülő trónusok recsegése a népgazdaság legfelségesebb zenéje! Ez a köztársa­sági eszme hymnusza! Mi lehetünk gyengék, gyarlók, de erőssé tesz az eszme, melynek felesküdt katonái vagyunk. Ismerjük harczunk nehézségét! Tudjuk, hogy aknák veszélyeztetik utunkat. Tudjuk, hogy vadvizekkel igyekeznek elönteni magvetéseinket. Tudjuk, hogy ezer üldö­zővel kell szembeszállani, ezer ostromot kell visszaverni. Tudjuk, hogy már lesnek ránk az önkényuralom paragrafusos pandúrjai. De utunkból vissza nem riaszt senki és semmi, leverve - újra felkelünk! Utonállóinkkal felvesszük a harczot! Boldognak valljuk magunkat, ha nemzetünk függetlenségéért szen­vedhetünk. Petőfivel hirdetjük: „A köztársasági eszme megpenditésére a haza- és ember­szeretet kényszeritett a magunk feláldozásával is. Igen! A haza- és emberszeretet!” A jelen küzdelmét, a jövendőnek reményét, az emberi méltóság felébredését, a nemzeti függetlenség harczi indulóját jelenti a köztársasági eszme, lapunk ezt az eszmét szolgálja! Czime egyúttal czélja is: magyar köztársaság! (1911. november 14.) Magyar Köztársaság 1849. Irta: Nagy György Megkezdődött a harcz! A királyi ügyészség vádat emelt ellenem a köztársasági esz­mének, a teljes nemzeti függetlenség eszméjének hirdetéséért! Felháborító az ügyészség­nek az a hirdetett felfogása, hogy az is az alkotmányos államforma megtámadásának bűncselekményét követi el, ki alkotmányos úton és törvényes fegyverekkel akarja kiküz- deni a teljes nemzeti függetlenséget. Ha lenne büntetőtörvény-könyvünknek ilyen osto­ba és gonosz rendelkezése, azonnal meg kellene semmisíteni. A törvény meghozásában részeseket, mint hazaárulókat kellene felelősségre vonni. Hiszen egy ilyen rendelkezés egyenlő lenne a leggyávább, a legperfidebb nemzeti öngyilkossággal. De nincs ilyen ren­delkezése törvényünknek! A megtámadás fogalma feltételezi az erőszakot, az ököljogot. Tudtam, előre megírtam volt, hogy meg fog kezdődni ellenem a hajsza. A vádinditvány még csak ijesztgetés! Falkástul fognak reám rohanni az önkényuralom kopói. Felülről uszítják őket! A vádemelésre is az igazságügyminiszter utasította az ügyészséget. Előbb a felett tárgyaltak, hogy kerülőúton nem lehet-e engem elnémítani. Felkutatták egész múltamat. Végigvizsgálták ügyvédi működésemet. S csak mikor minden oldalról sebezhe- tetlennek találtak, akkor született meg a vádemelés gondolata. Az esküdtek elé idézem az igazságügyminisztert, hogy igaz-e, hogy már 1911. október 19-én azt mondotta: „Ha más­képp nem lehet, addig kell perekkel zaklatni, mig belefárad, s abbanhagyja agitáczióját.” Botor elbizakodottság, mely rajtam át egy milliók szivében élő szent eszmét, a nemzeti függetlenség eszméjét akarja megsemmisíteni. Ennél a vállalkozásnál nem volt együgyübb annak a lepsényi bölcsnek a munkája, ki kifeszitett szűrével akarta nagy irigységében a szomszéd falusiak elöl eltakarni a Napot. Tanulja meg a szabadságnak minden ellensége annak a mondásnak örök igazságát, hogy a gyertya lángját a szellő is eloltja, de a nagy tü­zet a viharok is csak élesztik. Van-e a világon nagyobb, szentebb tűz, mint a függetlenség szeretetének tüze, mely ott ég a magyar nemzet szivében, s melyet a négyszáz év óta tartó habsburgi viharok nem tudtak eloltani. 1849 ezt a tüzet jelenti! 203

Next

/
Oldalképek
Tartalom