Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG

(1911. október 14.) Magyar Köztársaság

Kossuth Lajos országa

írta: Dr. Nagy György

Útnak indul a „Magyar Köztársaság”. Bátor öntudatos lépéssel. Ismeri az út nehézségeit, de bizva-bizik a köztársasági eszme mindenható erejében. Ez eszmének bölcsője minden becsületes, szabadságszerető szív. Hatalmas erejét bizonyítja, hogy már gyermekkézzel egy új Herkulesként francia földön trónust döntött porba, koronát tört össze.

Minden nagykorú nemzet saját sorsának ura akar lenni. Törekszik a teljes nemzeti függetlenségre. E törekvés követeli a köztársasági államforma megteremtését.

E törekvés nálunk, Magyarországon nemcsak jogos, hanem törvényes is. A magyar büntetőtörvény csak azon cselekvényt bünteti felségsértés címen, mely közvetlenül arra irányul, hogy az államalkotmány erőszakkal megváltóztassék. A mi törvényünk csupán az alkotmányos államforma megtámadását minősiti izgatásnak. De meg van minden állampolgárnak az a joga, hogy alkotmányos úton a nemzeti függetlenség kiépítésén dolgozzék. A jogtól törvény sem foszthatja meg. Egy nemzet nem mondhat le szabadságának kivívásáról.

De jogos, sőt szükséges is a köztársasági államforma megteremtésének törekvése. Még azokban az országokban is, melyekben nemzeti királyok uralkodnak, Olaszországban, Spanyolországban is, egyre erősebbé lesz a republikánus mozgalom. Felettünk négy évszázad óta idegen család uralkodik. Vére más. Érzése elütő. Gondolkozása rokontalan. Nagy történelmi időkben mindig szembenállód nemzetével a király. Századok óta látja a nemzet, hogy a korona az ő haladásának tilalomköve. Érzi, hogy a királyi palást függetlenségi törekvéseinek szemfedője. Nyomja a nemzet fejét a korona. Akkor volt a magyar nemzet a legnagyobb, mikor az ónodi országgyűlésen és a debreceni nagytemplomban a koronát levéve felemelt, büszke, glóriás fejjel tett hitvallást szabadságszeretetéről. Rákóczi és Kossuth a koronára állva emelkedtek fel a nemzet szivébe, az örök dicsőség templomába.

Mindig voltak és lesznek a királyság intézményének védői: A royalistákról Írva egyetemes igazságot hirdet Lamartine: „Az udvari párt megvesztegethető, önző és romlott, a királyságában nem véd egyebet, mint saját hiúsága és pénzvágya forrását.”

Ezekkel szemben szükséges, hogy az igaz férfiak, a becsületes emberek mindenütt egy táborba tömörüljenek. Ezért szükséges a magyar köztársasági párt zászlóbontása. Pártunknak csak őszinte, önzetlen, tiszta szándékú férfiak lehetnek tagjai. Kik senkitől meg nem ijednek. Kik minden áldozatra készek. Kik nyitott szemmel járnak és ökölbe szorított kézzel imádkoznak. Kik érzik a Golgota-járásban a megváltás gyönyörűségét, s a keresztrefeszitéskor is a feltámadást hirdetik.

A magyar köztársasági eszmének leghatalmasabb apostola: Kossuth Lajos 1849. április 14-én veti meg a magyar köztársaság alapját. A május 2-án kiadott kormányprogramm hangsúlyozza: „A minisztérium magát respublikái irányúnak vallja, minden törekvésnek ellene lesz, mi a monárchiára visszavezetne.”

Kossuth mindhalálig következetes maradt önmagához. Mint a szabadságharc vezére, mint az ország kormányzója, mint két világrész bujdosója, mint turini remete, egyaránt hü maradt lelke szentségéhez: a köztársasági eszméhez. Angliában 1851. november 6-án a francia szociálisták küldöttsége előtt hirdeti: „Magyarország számára az általános vá201