Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
MAGYAR NEMZET
Legalább sajtója utján világgá kürtölte, hogy csak a kvóta felemelésnek ellenértékeképp számíthatunk alkotmánybiztositékokra. Tehát egy uj paktum. Még perfidebb, még osztrákabb, mint elődje, a kiegyezésnek a bankszabadalom meghosszabbításával való kapcsolatba hozatala. Az alkotmánybiztositékokhoz jogunk van. Azokat követeljük! A király trónbeszédben Ígérte. A békekötésnek ez volt egyik feltétele. A királylyal való megegyezésben elvállalt kötelezettséget mi, a nemzet, híven, becsületesen teljesítettük. Bilincsbe vertük lázadó indulatunkat, elfojtottuk keserűségünket, s ha fájó szívvel is, de meghoztunk minden áldozatot, mely a békének ára volt. A béke tárgyában kötött kétoldalú szerződést mi a magunk részéről teljesítettük. Most Bécsen a sor! Nem lehet a király tudtával az a gonosz törekvés, mely az ő kötelezettségének teljesítését újabb feltételekhez akarja kötni. Ez újabb feltétel a mi újabb áldozathozatalunk lenne. Az alkotmánybiztositékért kvótaemeléssel kellene fizetnünk! Úgy látszik, Bécsben félremagyarázzák a mi békés nyugalmunkat, a mi csendes türelmünket. A nyugalmat megelégedésnek tartják. A türelmet gyávaságnak hiszik. Azért mernek újabb, vakmerő követelésekkel előállani. Gondolják, hogy csak ránk kell ijeszteni, s fizetünk, mint a köles, s tiirjük, hogy a hátunkból akár szijjat is hasítsanak. Hiába! Bécs mindig szörnyen rövidlátó volt. Ebből az örökölt, százados betegségből sohasem fog kigyógyulni. Azt hiszi, hogy a világ végéig tart a „moriamur”-os politika. Végzetesen téved, a ki azt hiszi, hogy Andrássy elkedvetlenítésével, lemondásával suttyomban el lehet igazítani az alkotmánybiztositékok ügyét. Ebben a kérdésben az egész nemzet Andrássyval tart. Az egész nemzet követeli a trónbeszéd Ígéretének beváltását. Meguntuk már a csürés-csavarást. Tisztán akarunk látni. Elég volt az Ígéretből! Tetteket várunk! Az alkotmánybiztositékokért már fizettünk. Újra nem fizetünk. Az üzleti tisztesség tiltja egy rókáról két bőrt lenyúzni. Ezt a tisztességet tanulja meg Bécs is. Az alkotmánybiztositéknak nincs köze a kvótához. Kvótát nem emelünk, mert szegények vagyunk, s eddig igen sokat fizettünk. Alkotmánybiztositékot követelünk, mert azt drága pénzen és pénznél drágább véren megvettük. Bécsi lapok szerint a király még a közigazgatási bírósági hatáskörének kiterjesztéséhez sem akar hozzájárulni. Ezt a gyenge erejű alkotmánybiztositékot is sajnálja tőlünk. Fél, hogy hatalmát csökkenti. A dolog úgy áll, hogy alkotmányos király hatáskörét a törvényhozás biztosítja. A kiterjesztett jogú közigazgatási bíróság nem szűkíti a király alkotmányos jogkörét. De igenis „veto”-t mondhat az abszolutisztikus intézkedéseknek. Azért követeljük ezt az alkotmánybiztositékot. Talán ennek a szegény, szenvedő nemzetnek is illik valami jog. Mert az talán mégsem elég jog, hogy adót fizethetünk, s mint katonák, meghalhatunk a királyért szárazon és vizen, éjjel és nappal. A fizetésnek és a halálnak joga mellé egy kis életjog is megillet. Ezt a szerény jogot adná meg az alkotmánybiztositék. Jó lesz addig megadni, míg vágyunk ilyen szegényes, igénytelen. Míg a nemzet ennyivel is kielégíthető. 190
