Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
ELŐSZÓ
és Makó is megelőzte városunkat. A helyi pártszervezet díszelnökévé Kovács Józsefet, a függetlenségi ’48-as párt elnökét választotta meg az alakuló ülés. Kovács József ekkor már évtizedek óta lelkes vezére volt minden függetlenségi mozgalomnak. Kossuth Lajos is barátságával tüntette ki. Részt vett az 1848/49. évi szabadságharcban is. Szorgalmával és tehetségével vagyont szerzett, de maga volt a puritán egyszerűség. A törvényhatóságban nagy tekintélynek örvendett. Az elsők között állt nyíltan Nagy György mellé, és politikai tekintélyével mindvégig támogatta Hódmezővásárhelyen a köztársasági mozgalmat. A párt elnöke Szabó Imre tanító, az országos párt pénztárnoka. Köztársasági párttagsága miatt támadta a közoktatási minisztert, és ebben a harcban az egész tiszántúli református egyházkerület, Baltazár püspökkel az élen, az üldözött tanító védelmére kelt. A párt első ténykedése volt, hogy testületileg jelent meg Nagy Györgynek, az OKP elnökének 1913. június 6-i királysértési sajtóperének főtárgyalásán, és lelkesen tüntetett a vádlott mellett.11 Az Országos Kossuth Lajos párt hódmezővásárhelyi szervezete választmányi ülésén határozta el, hogy dr. Nagy György országos elnök indítványára Szabó Imre tanító tiszteletére augusztus 25-én bankettet rendez, melyre az országos párt többi szervezeteit, valamint a hódmezővásárhelyi függetlenségi és ’48-a pártot is meghívja. Szabó Imre, Nagy György küzdőtársa az éppen beszüntetett Országos Köztársasági Párt pénztárosa, a helyi szervezet elnöke volt. Az ekkor már Kossuth Lajos Párt néven működő volt Országos Köztársasági Párt ezzel az ünnepséggel kívánta leróni háláját Szabó Imre iránt, aki állásának veszélyeztetésével is rendíthetetlen híve maradt a függetlenségi eszmének, s aki férfias bátorságával az elvhűség szép példáját mutatta. „Bennünket Szabó Imre tanító kétéves újságírói együttműködése, bizalma, szeretete és becsülete köt. Láttuk ezt az embert a hatalom által üldöztetni. Figyeltük őt, mikor kenyerétől akarták megfosztani, csak azért, mert elvét, ’48-as meggyőződését föl nem adta. Láttuk küzdeni a mindennapi élet robotjában, létfenntartás nehézségeivel, mint többgyermekes családapát, és tudtuk róla, hogy ő maga úgy tanulta végig pályáját, míg oklevelet szerzett, hogy mindig kitűnő tanuló volt, tandíjmentes, maga taníttatta ki magát, mert szüleinek nem telt rá, s tudták és tudják róla ma is ... ő mindig kitartott egy elv, egy zászló, egy becsület mellett. Hadakozott, osztott sebeket jobbra-balra, kapott szintén sebeket, de mindig meggyőződésből cselekedett ... Példát adott arra, a legkritikusabb körülmények között is mint kell meg nem hajolni és szilárdan megállni a meggyőződés tövises, de tiszta útján.”12 Nagy György mint védőügyvéd, főszereplője volt a legtöbb királysértési pernek. Nemcsak magát védte, hanem azokat a politikai barátait is, akiket a hatalom perbe fogott. Már 1906-ban, a Marosvásárhelyen indított királysértési perekben sikereket ért el, amikor Molnár Emil kézdivásárhelyi és Vakár P. Artur gyergyószentmiklósi újságírókat védőbeszédei nyomán fölmentették. Kolozsváron Benkő Sándor újságírót védte sikeresen. A budapesti esküdtszék előtt két ízben is védte Mezőfi Vilmost, a „Szabad Szó” szerkesztőjét, akit mind a kétszer felmentettek. 1909-ben pedig a Szegedi Esküdtszék előtt védte Szabó Imre vásárhelyi tanítót.13 1912-ben a kir. ügyészség alkotmányos államforma megsértése váddal indított pert Nagy György ellen. Hódmezővásárhelyről Kovács József vezetésével sokan mentek át Szegedre, hogy részt vegyenek a tárgyaláson. Egy-egy ilyen tárgyaláson való részvétel politikai tüntetésszámba ment, és az esküdtszék felmentő ítélete Nagy György védőbeszédét követően határtalan lelkesedést váltott ki a nézőseregben. A vásárhelyiek külön csoportban mintegy 120-an gyűltek össze. A tárgyalásra csak 60 jegyet 18
