Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)

ELŐSZÓ

főként azok tiltakoznak, akik sem az érvényben lévő alkotmány természetével, sem a köztársasági államforma politiki lényegével nincsenek tisztában. Ezek nem tudják, hogy a királyi vétójog miatt a magyar parlamentarizmus hatalma és jogköre illozórikus, az alkotmányosság első előfeltétele, a nemzeti szuverenitás nem érvényesül sem a törvényhozáson sem a végrehajtó hatalom politikájában. A fejlődést gátló konzervativizmus annyi kárt okozott már a nemzetnek, hogy ellene a „törvényes rend” alapján folytatott küzdelem felforgatási szándéknak nem minősíthető. Miért volna éppen a mi politikai evolúciónk utópia, miért ne lehetne alkotmányunkat a nemzetnek garanciákat nyújtó alkotmányok mintájára berendezni?” Gonda Józssef szerint Nagy György munkájának különös értéke, hogy politikai eredmények érdekében a sajtóhoz nyúl, világosságot, műveltséget igyekszik terjeszteni. Ha ezen az úton a magyarság is eléri az európai nívót, akkor megtörténik az alkotmányos úton és erőkkel kidolgozott politikai újjászületés”.5

Nagy György folyóirata első számának vezércikkében erről így írt: „E törekvés nálunk Magyarországon nemcsak jogos, hanem törvényes is. A magyar büntetőtörvény csak azon cselekvényt bünteti felségsértés címen, amely közvetlenül arra irányul, hogy az államalkotmány erőszakkal megvétóztassék. De megvan minden állampolgárnak az a joga, hogy alkotmányos úton a nemzeti függetlenség kiépítésén dolgozzék. A jogtól a törvény nem foszthatja meg. Egy nemzet nem mondhat le szabadsága kivívásáról. De jogos sőt szükséges is a köztársasági államforma megteremtésének törekvése. Még azokban az országokban is, melyekben nemzeti királyok uralkodnak. Olaszországban, Spanyolországban is egyre erősebbé lesz a republikánus mozgalom”.

Nagy György szerint a magyar köztársasági eszme apostola, Kossuth Lajos 1849. április 14-én veti meg a magyar köztársaság alapját. A május 2-án kiadott kormányprogram hangsúlyozza: „A minisztérium magát respublikái irányúnak vallja, minden törekvésnek ellene lesz, mi a monarchiára visszavezetne... Kívánjuk, követeljük az emberi méltóságnak és a nemzeti függetlenségnek államformáját: a köztársaságot. Hová jutottunk a királyság intézményével? Van-e nemzet siralmasabb sorban, mint a magyar? Elhanyagolt népoktatás, igazságtalan földmegosztás, növekedő kivándorlás, az összbirodalmi eszme nekilendülése, a polgárjogok erőtlensége útjelzői lojális süllyedésünknek. Milyen más út vezet a köztársaság felé! A demokrácia és a liberalizmus útja! Az iskolák államosítása, a kötött birtokok felszabadítása, a hitbizományok eltörlése, a progresszív adó, az általános, egyenlő, titkos választójog a népfelség birodalmához vezető út állomásai. Még gondolatnak is gyönyörű, hogy a nemzet saját maga igazgassa sorsát, saját akarata szabja meg élettörvényeit. A magyar nemzetben élő őserő csodákat művelne. Oda állanánk a nagy, szabad nemzetek sorában s a világtörténelemben megnyitnák Magyarország új lapját. Amelyik nemzet a négyszázéves Habsburg uralom alatt nem veszítette el teljesen élet- képességét, azt az Isten örök életűnek teremtette. Kit négyszázéves szolgaság nem tudott egészen megtörni, annak kiírthatatlan a szabadságszeretete.”6

Nagy György tehát a nemzeti függetlenségért vívott harcot összekapcsolta a köztársaság megvalósításáért folytatott politikai küzdelemmel. Mindezt Kossuth Lajos szellemében és alkotmányos eszközökkel, törvényes keretek között kívánta megvívni. Nézzük meg, hogyan reagál a fennálló hatalom Nagy György alkotmányos keretek között megindított tevékenységére. Ahogy növekszik a köztársaságért folytatott küzdelem híveinek tábora, úgy erősödik fel a hatalom egyre brutálisabb válasza, hogy a számára veszélyessé váló mozgalmat gyökerestől kiirtsa.

15