Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)

MAGYAR NEMZET

már sok durva támadást intézett ellenünk, az utóbbinak hivei a nemzetköziség pogány kultuszának bálványimádói.

De éppen e két pártnak, a feketéknek és a vöröseknek diadala vet érdekes világítást az alkotmány sánczaiba bevett uj elemek, ifjú választópolgárok fehér lelkűidére. Nem azért választottak keresztényszocziálistát, mert ez programmbeszédében hadat üzent Magyarországnak. Hiszen az irántunk való jogtalan haragnak, igazságtalan gyűlöletnek a többi pártok jelöltjei is buzgó szószólói voltak. Nem azért nyerte el a választók bizalmát a szocziálista jelölt, mert megtagadta Istenét, hazáját.

Másban keresendő a váratlan sikernek titka. A többi harczba indult pártnak, a nagynémeteknek, az uj-cseheknek, a német haladópártnak, a cseh nemzeti pártnak eddigi politikájában. Meddő, tartalom nélküli lárma volt parlamenti működésűk. A néplélek földje üdítő, áldó esőre vágyott, s e helyett csak dörgést hallott, villámlást látott. Azt se valódit. A szivek dobogása helyett a torkok Ízléstelen versenyét. Nemes érzések lángja helyett sziporkázó görögtüzet.

Az eső jótékony áldására várt a föld, hogy kiviruljon, kizöldeljen a szocziális alkotások szárazágu, kopár fája. A császári jogok folytonos dédelgetése helyett a népjogok megteremtését kívánták, követelték az ébredő lelkek.

Az eddigi politikai szerepet vivő pártokban már csalódtak a polgárok, azért tisztelték meg bizalmukkal az uj, a tettek mezején még ismeretlen pártot, melynek még hinni tudnak.

Könnyenhivők voltak. Csalódni fognak. A győzelmet nyert pártok egyike sem fogja beváltani a hozzája fűzött várakozást. Sem erkölcsi, sem szellemi erejük nincsen. Nemzetközi szocziálistáktól hiába várunk uj honfoglalást. A gyűlölet papjaitól hasztalan remélik megváltásukat.

Egyet bizonyít a választás eredménye. Azt, hogy a nép megunta már az álmos, ingadozó, gerincztelen politikát, a szavaknak játékát, az Ígéretek színes szappanbuborékait. A nap elnyütte gyermekczipőit. Megérezte a milliók jogát. E jognak érvényesítést követel. A szocziálisták legmeggyőzőbben érveltek a népjogok mellett, őket küldték hát csatába. Ki hallotta vagy olvasta a szocziálista jelöltek gazdasági és szocziális programmját, ebből, mint tükörből megláthatta Ausztria népének lelkivilágát.

így fejtve meg lélektanilag az osztrák választások eredményét, kívánatosnak, szükségesnek tartom az általános választójognak minél előbb való behozatalát, s az uj jog alapján az uj válsztásokat. Nálunk is szomjas a föld. Erőre vár. Szocziális alkotásokra.

De nálunk a küzdő pártok között van egy, melynek fényes dicsőségű múltja, ragyogó becsületességü jelene erős bizonyosság arra, hogy van hite, ereje megvalósítani a népmilliók igazságos álmát: a független és boldog Magyarországot. Ez a párt: a függetlenségi párt.

Mi nekünk a nemzetközi szocziálistáktól nem kell félnünk. Magyar ember megtagadhatja hitvesét, testvérét, szülőjét, de hazáját - sohasem. Az ajakán átokkal kivándorló titokban csókkal áldja, könnyel öntözi a magával vitt hazai földet. A szocziálista-gyülésből családi tűzhelyéhez térő apa gyöngyörüséggel hallgatja kis fiának „Talpra magyar”-ját!

A nemzetiségekkel szemben védeni fog az általános választójog nemzeti tartalma, a választójog elnyerésének nemzeti feltételei.

A függetlenségi párt míg múltjához, elveihez, zászlójához hű marad, addig bizalommal várhatja az általános választójog alapján megejtendő választásokat. Azért kell hűnek maradnia. E hűségről az átmeneti időben sem szabad egy pillanatra sem megfeledkezni.

158