Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)

MAGYAR NEMZET

kudarczot vallunk. Fát látva, mindjárt arra gondolunk, hogy abból koporsót ácsolnak. Pe­dig egészséges lélekkel azt kellene hinnünk, hogy egy uj élet bölcsőjét faragják ki belőle. Az égen csak a haragos villámokat, a zord viharfelhőket vesszük észre, s nem látjuk a Holdnak ezüst fényét, a Napnak ragyogását. A kishitűségnek politikájával szakítanunk kell. Ez országgyűlésnek egyik legfonto­sabb feladata bizonynyal a választójog reformja. Ha az általános választójog törvénybeik­tatásánál nem leszünk mind törhetetlen erős hitüek, ha nem vezet mindnyájunkat a füg­getlenség százszorszent gondolata, édes hazánk szebb jövője, úgy a kishitüen, csüggedve meghozott törvény a nagy, erős, hatalmas, egységes Magyarország imával megáldott, vérrel megszentelt eszméjének gyászjelentése lesz. Igazán szükséges, hogy az Úr imádságában azt is kérjük: Add meg a mi mindenna­pi erős hitünket, a független Magyarország megalkotásához való mindennapi bizodal- munkat! MAGYAR NEMZET 1907. május 7. Becsen a sor! Irta: Dr. Nagy György A törvénytelenül eltöltött közösügyes kiadások törvényesítésének keserű kényszere haragos hangokat váltott ki a függetlenségi pártból. Hála az Istennek! Téved, ki azt hiszi, hogy a harag a vezérek iránt való bizalmatlanságot jelenti. Nincs olyan tagja a függetlenségi pártnak, a ki ne bíznék vezéreiben, a ki igaz hűséggel ne vi­seltetnék irántuk. De azért jogos a harag, a panasz. Csak hadd zúgjon a harag szava! Csak hadd erősöd­jék a panasznak hangja! A nemzetnek, a pártnak, a vezéreknek és közkatonáknak érdeke egyaránt ezt követeli. Hogyne haragudnának, hogyne panaszkodnának, mikor fájva tudjuk, hogy mi, a nem­zet a trónbeszédben megjelölt összes kötelességeket ragyogó becsületességgel teljesítettük, a mi javunkra tett Ígéretek megvalósítására még egyre várnunk kell. Méltatlanok lennénk a nemzet bizalmára, ha meghunyászkodva, szótlanul azzal meritenők ki törvényhozói kö­telességünket, hogy szavaznék és szavaznék a terheket, a kötelességeket! Elég volt már ebből. Unos-untig elég. A nemzet jogokat vár. Joggal várja. A nemzetnek Ígéreteket tettünk. Kötelességünk beváltani. Lesz még hangosabb is a harag szava. Hadd hallják meg Bécsben is. Nő még maga­sabbra is a panasz, hogy meglássák az osztrák császárvárosból is. Vezéreink iránt való hűség, tisztelet, a függetlenségi eszmének rajongó szeretete mind­nyájunknak kötelességévé teszi, hogy nyíltan, férfiasán, őszintén beszéljünk. Igazságot mondjunk. Az igazság pedig az, és ezt sem letagadni, sem szépíteni nem lehet, hogy a nem­zet türelmetlenül várja a trónbeszédben megjelölt jogokat: az alkotmánybiztositékokat, az általános választójogot. 152

Next

/
Oldalképek
Tartalom