Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)

MAGYAR NEMZET

is merünk. Hallgatásunkban erő és bizalom van. Bízunk vezéreinkben, hogy a nemzet érdekét szivükön viselik. De bízunk saját erőnkben is, mely összetöri, letiporja a nemzet érdeke ellen vakme­rőén vétkezni merőket! A nemzet legjobb, legnagyobb fiai viselik a vezéri tisztséget, kik szivükkel hallják a nemzet szive dobogását, azt a dobogást, mely inkább örökre elhallgat, de a függetlenség megvalósitásáról soha le nem mond. Mint a természetben a legforróbb sugaru, legérlelőbb melegü nyári Nap szüli az élet­nek, a virulásnak ellenségét: a jégesőt: úgy nemzeti életünkben éppen az izzó hazasze­retet, a lángoló lelkesedés, az alkotás korában akadtak mindig olyanok, kik a rombolás munkájára vállalkoztak. A nyár pártütő gyermekének, a jégesőnek fáj a zajnélküli virulás, a vágyaknak csendben való valósággá érése. Az ő eleme a zaj, az égszakadás, földindulás, s azért zug bele a pusztulás hangján a termő erejű csendbe. A néphit a jégesőt úgy hiszi elriasztani, ha fejszét vág a küszöbbe. A nemzeti élet jégesőjének elriasztására is alkalmas volna fejsze. Csak nem a küszöbbe kellene vágni! Ellensége sem vádolhatja a magyar nemzetet türelmetlenséggel! De a türelemnek is van határa! Már a határon vagyunk! Nem szabad tétlenül nézni, hogy saját véreinkből valók nekivadultan lelkűk szennyét a magyar közéletre szórják, hogy pogány ajakkal lázitsanak a függetlenségi hitvallás ellen, hogy kárörvendezve jósolják verejtékes fáradt­ságunk hiábavalóságát, hogy kaczagjanak egy-egy reményünk porbahullásán, hogy az önállóságért vívott fenséges nemzeti küzdelmet kicsufolva, előre elsikkaszszák várható előnyeit. Ki nemzete ellen öntudatosan tör, tömlöczbe azzal! Ki pedig öntudatlanul cse­lekszik, a bolondok házába való. Ha sokáig szabadon járnak ezek, akkor gonosz munká­juk a nemzet szebb jövőjét juttatja osztrák rabságba! Elnézéssel, gyöngédséggel, túlzott nagylelkűséggel nem lehet nagy feladatokat megvalósítani, nem lehet egy nemzet függetlenségét megteremteni. Oda erős hit, erős aka­rat, elszánt cselekedet kell. Ki nem tudja megbüntetni a gonoszakat, az nem védi meg az igazakat sem. A melyik pásztor megkegyelmez a farkasnak, az nem méltó a nyáj őrizetére. MAGYAR NEMZET 1907. márczius 9. Teremtsünk uj világot! Irta: Dr. Nagy György A nemzetiségi képviselők obstrukczióra75 készülnek a nem állami elemi népiskolák jogviszonyait és a felekezeti néptanítók járandóságát szabályozó törvényjavaslat ellen. Bántja őket az, hogy e törvényjavaslat a magyar nyelvet védelmébe meri venni. A sö­tétség jó madarainak fáj a felvirradó napnak fénye. A népámitás kufárjai megijedtek a felvilágosodás szellemétől. Féltik az üzletüket. Jól tudják, hogy mihelyt a nem magyar 75 obstrukczió: Valamely tanácskozó testületben a kisebbségnek az a harcmodora, hogy túlságo­san hosszú beszédekkel, indítványokkal, név szerinti szavazásokkal, a tanácskozás zavarásával megakassza és eredménytelenné tegye a tárgyalást, meggátolja a többség akaratának érvényesí­tését. Az obstrukciót ír képviselők alkalmazták először az 1880-as években az angol alsóházban. A XX. sz. első évtizedében a magyar parlamentnek is megszokott módszerévé vált, különösen Tisza István erőszakos kormányzása idején. 135

Next

/
Oldalképek
Tartalom