Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
ELŐSZÓ
alapján választottak be a képviselőtestületbe, és akik többnyire kormánypártiak voltak. A testület másik fele megoszlott, így alakulhatott ki a kormánypárti többség. A város lakosságának ellenzéki magatartását bizonyítja, hogy a képviselő-választásokon szinte megszakítás nélkül a függetlenségiek köréből kerültek ki az országgyűlési képviselőink. A választás idején éleződtek ki a politikai ellentétek. Nagy György Vásárhelyre költözésének okait vizsgálva két fontos tényezőt kell kiemelnünk. Az első és legfontosabb talán, hogy a negyvennyolcas hagyományoknak, a függetlenségi törekvéseknek mély gyökerei voltak az itt élők lelkében. Kossuth tisztelete általánosan elterjedt a vásárhelyi olvasókörökben. Ez a „negyvennyolcasság” jelentette az összekötő hidat, amelyen át a Nagy György által hirdetett függetlenségi és köztársasági eszmék bejuthattak a köztudatba, és ott megfelelő fogadtatásra találhattak. A másik fontos tényező a választások idején kialakuló általános politikai helyzet. A kiélezett politikai harc, amely a függetlenségiek és a kormánypártiak között zajlott, összekapcsolódott a függetlenségi párton belüli megosztottsággal is. Nagy György a képviselő-választási küzdelemben a függetlenségi jelöltek közül Kun Bélát, a Vásárhelyi Reggeli Újság szerkesztőjét támogatta. Nagy György 1906-ban a függetlenségi és a ’48-as párt színeiben jutott be a parlamentbe, az erdélyi csikszentmihályi kerület országgyűlési képviselőjeként. Az 1910. évi választásokon azonban a kormánypártiak a helyi hatóságokkal összefogva megakadályozták, hogy ismét bejusson. A tisztességtelen eszközökkel háttérbe szorított ügyvéd jó küzdőterepnek találta a függetlenségi törekvéseiről ismert Hódmezővásárhely városát. A kapcsolat Hódmezővásárhely és Nagy György között már korábban kezdődött. 1909-ben királysértési perében sikeresen védte Szabó Imre vásárhelyi tanítót a bíróság előtt. 1910-ben a koalíciós kormány bukása után Hódmezővásárhelyen is megoszlott a függetlenségi pártiak egysége. Egyik csoportjuk Endrey Gyulát támogatta, aki a kormány bukásáig Kossuth Ferenc híve volt, a másik csoport Kun Bélát tartotta vezetőjének. A politikai erőviszonyok végül is a Justh pártot követő Kun Béláék javára döntötték a mérleget. Nagy György a képviselőválasztásokra 1910. június 11-én utazott Vásárhelyre, ahol nagy lelkesedéssel fogadták. „.. .ennek a városnak apraja-nagyja ott volt az ünnepségeken szombaton és vasárnap is.” Szombaton este Nagy György fogadtatására testületileg vonult ki a párt a nagyállomásra. A tömeg pedig a Kistópart utca felőli térségen helyezkedett el. Amikor 8 órakor kilépett a vonatból Nagy György hatalmas alakja, egetverő éljenzés tört ki. A tömeg a Baross vendéglő elé vonult, ahol először Kovács József pártelnök üdvözölte. Fáklyás menettel kísérték föl a Nagyállomástól a Kossuth térig, ahol Kovács József, Nagy György, Kun Béla és Espersit János mondtak beszédet az összegyűlt tömeg előtt. Másnap vasárnap délelőtt a Kossuth téren Kun Béla és Nagy György megtartották választási beszédüket. Nagy György hangsúlyozta, hogy Justh Gyula is Kun Béla megválasztására hívja fel a vásárhelyieket. „Mikor Vásárhelyre indultam, azt mondta Justh Gyula: - Hozd be Kun Bélát a válladon is. Hát én ezt megtenném, meg is teszem, azonban segítsen őt vállamra emelni a nép.”1 Három évvel később — 1913 októberében — Nagy György búcsúztatásakor az Iparegyletben megtartott ünnepségen Kovács József, a helyi ’48-as párt elnöke az 1910-es képviselőválasztásokon tanúsított szereplésével kapcsolatban a következőket mondotta: „...továbbra is itt él köztünk és továbbra is buzdít, mint 1910. június 12-én. Ne játsz11
