Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
A NAP
A NAP 1906. december 15. Nem adjuk meg! Irta: Dr. Nagy György Éppen abban az időben indult el Fiúméból 684 magyar kivándorlóval egy hajó Amerika felé, mikor Montecuccoli tengernagy a delegáció tengerészeti albizottsága előtt százhuszonegy millió hétszázezer korona megszavazását kérte uj csatahajók építésére. Mikor nemzeti erőnk élőhalottjainak koporsója idegen földnek sírja felé indul, akkor követel tőlünk a császár pénzt hatalmának újabb bölcsőire. A vérző áldozatnak kifosztását tiltja a haramia-becsület is. Az osztrákban még ez sincs meg. Miért nem kért Montecuccoli69 az uj csatahajókhoz uj tengert is? Tudtunk volna adni. Elkeseredésünk, fájdalmunk, haragunk könnyeinek tengerét! Magyar hadi flotta nincsen. Sőt magyar csatahajó sincs. Egyetlenegy sincs! A mi pénzünkből eddig épült hadihajókon matróztól a tengernagyig, vasmacskától az árbocig minden csupa osztrák. Nekünk nem is célunk, nem is érdekünk az osztrák haditengerészek erősödése. Az egyiptomiak gúlákat építettek a fáraónak, tőlünk a császár csatahajók építését követeli. A gulaépitést rabszolgaságnak nevezi a történelem, a csatahajóépítést mi alkotmánynak kell, hogy álmodjuk. Négyezer esztendőnek dicsősége nézett le a gúlákról Napóleon katonáira, mi négyszáz évnek tiprott fájdalmával, égő gyűlöletével, lázadó keservével nézünk fel az osztrák csatahajókra. A karácsonyi szent ünnepek alatt választóim közé szándékoztam menni. De most nem megyek! Ha karácsonyi ajándékul nem vihetem megvalósult nemzeti kívánságok örömüzenetét, miért zavarjam a szent napon felzengő zsolozsmát szivemnek keserű, panaszos siralmával?! Hanem tudok istenhozottat mondani az idegenből hazatérő honfitársaimnak, miért újítsam fel az itthonmaradottak között az utolsó istenhozzádnak siró fájdalmát?! Ha nem beszélhetek a kivándorlási hajók számának apadásáról, minek rontsam az ünnepi kedvet újabb csatahajók építési kötelezettségének emlegetésével?! A függetlenségi párt visszaverte volna a jogtalan katonai követelést, a tengerészeti haderő fejlesztésének követelését. De az 1867-iki törvény kivonta a nemzet képviselői összességének hatásköréből a közös ügyek felett való tanácskozást és döntést. Ezek felett a delegáció határoz. A delegációban nincs többségben a függetlenségi párt. Olyan felfogást hallok, hogy hiába küzdenének pártunk kiküldöttjei, a mi bizalmunk letéteményesei, úgyis leszavaznák őket. Azt is mondják, s ezt én is hiszem, hogy a császári követelés megtagadása súlyos következményekkel járhatna. És én mégis mindent megfontolva, mindennel számotvetve, a meggyőződés erejével, a felelősség tudatával azt mondom, azt hirdetem, hogy meg kell tagadni az újabb csatahajókra kért milliók megszavazását. Mert e császári követelés jogtalan, szerződésszegő, egyezségrontó. A mi vezéreink úgy egyeztek volt meg a királylyal, hogy a fegyver- szünet alatt mindkét fél részéről pihennek a katonai követelések. Ez volt a paktum. A nemzet híven, becsületesen betartja a vezérei által elvállalt kötelezettséget. A király is tartsa be. Neki is kötelessége. Tiszteljük az ő jogát, de a miénket se hagyjuk. Halálig - nem! Jöjjön, aminek jönnie kell! Kezdjük elölről a harcot! Inkább férfiasán, bátran a jogainkért vívott küzdelemben pusztuljunk el, mint meghunyászkodva, sorvadva császári kegyből tengődjünk. A delegáció plénuma nem szavazta meg a csatahajókra követelt százhuszonegy milliót. Ne is szavazza meg! Álljon a delegátusok lelki szemei előtt a rongyos, kifosztott, 69 Montecuccoli: gróf Rudolf Montecuccoli-Polignamo, az osztrák-magyar tengerészet főparancsnoka. 114
