Biernacki Karol - Fodor István (szerk.): Impériumváltás a Vajdaságban 1944. Promena imperije u Vojvodini 1944 godine - Dél-Alföldi évszázadok 28. (Szeged - Zenta, 2010)
PÁL TIBOR: AZ IGAZSÁG ÚTJÁN. AZ 1941-TŐL 1948-IG TARTÓ IDŐSZAKBAN TÖRTÉNT ESEMÉNYEK VALÓSÁGHŰ FELTÁRÁSÁRA ALAKULT TARTOMÁNYI TÉNYFELTÁRÓ BIZOTTSÁG MUNKÁJÁRÓL
ták ki, s emiatt elérhetetlenek a nyilvánosság számára, de még a szakemberek számára is. Ez év elején kinyomtattak 120 CD-t is, amelyek mind a kilenc kötetet tartalmazzák, de ez is kevés ahhoz, hogy a szélesebb közvélemény megismerje a kutatás eredményeit. Az alacsony példányszám oka — ahogy az illetékesek állítják — a pénzhiány. Ennek ellenére a gyűjteménykötetet és a CD-kiadványt is bemutatták 2009. május 14- én Újvidéken, a Városi Közgyűlés épületében megtartott promóción. A következtetés erről a bemutatóról, és az azt követő sajtóvisszhangról is az, mint négy évvel korábban: a munka nincs befejezve, sok feltáratlan körülmény és részlet maradt, ezért az államnak módot kell találnia a projekt anyagi feltételeinek megteremtésére, hogy az 1941-1948 között történt eseményekkel kapcsolatban végre megbékélés alakuljon ki a népek között ezen a vidéken. A TÉNYFELTÁRÓ BIZOTTSÁG ADATAI Mint már említettük, a Vajdaság AT Képviselőházának Tényfeltáró Bizottsága 2000 végén — több mint fél évszázaddal az események után — kezdte meg vidékünk a II. világháború során ártatlanul meghurcolt, bántalmazott, meggyilkolt polgári áldozatokra vonatkozó adatgyűjtést. Mandátumának négy éve alatt nagy munkát végzett el a Vajdasági Múzeum és a Vajdasági Levéltár munkatársainak, valamint a terepi munkatársak segítségével, tetemes anyagot összegyűjtve. 2004 szeptemberében történészek és más szakemberek közreműködésével az összegyűjtött adatokat tudományos tanácskozáson mutatták be, és ebben az évben meg is jelentették. Az elsődleges kutatások során az 1945-ig áldozatul esettek adatait gyűjtötték össze, azonban a további vizsgálódások eredményeként a kutatók számára világossá vált, hogy a feltárást a háború utáni időszakra is ki kell terjeszteni, hiszen ezekben az években is sokan váltak áldozattá. Nevezetesen, a táborok, amelyeket a szemtanúk gyakran haláltáboroknak neveztek, a háborút követően is léteztek, különösen az új hatalom ellenségei számára, azaz a kommunisták ellenfeleinek, akár nemzeti, akár osztály alapon. Ezekben, az első becslések szerint legalább annyi, ha nem több ember vesztette életét, mint a II. világháború alatt 1941-1945 között. Ezért igény jelentkezett arra, hogy a kutatás folytatódjon egészen a sorsfordító 1948. évig, amikor megszüntették a „nép- és államellenségek” számára felállított táborokat, és amikor az új Jugoszlávia összetűzésbe került az addigi szövetségesekkel, ill. a szocialista tábor vezető hatalmával, a Szovjetunióval. A kutatást az ártatlanul meghurcoltakról az utóbbi négy évben már az újonnan megalakult Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia keretében folyatódott, kevesebb munkatárssal. A pillanatnyi állás szerint, a Tényfeltáró Bizottság és munkatársai által feltárt és leellenőrzött adatok alapján a Bácskában, a Bánátban, Szerémségben és Baranyában, illetve a mai Vajdaság területéről származó, de más országokban 1941 és 1948 között 86 881 polgári áldozat volt. Az áldozatok döntő többsége szerb nemzetiségű volt (több mint 40 ezer fő), ugyanakkor komoly veszteségek érték a németeket (több mint 20 ezer fő), a zsidókat (több mint 15 ezer fő), a magyarokat (5000 fő) körül, a horvátokat 93
