Biernacki Karol - Fodor István (szerk.): Impériumváltás a Vajdaságban 1944. Promena imperije u Vojvodini 1944 godine - Dél-Alföldi évszázadok 28. (Szeged - Zenta, 2010)
MOLNÁR TIBOR: A ZENTAI NÉPFELSZABADÍTÓ BIZOTTSÁG TEVÉKENYSÉGE 1944 OKTÓBERÉBEN
ben betelepített székelyek képezték. Azonban az így kialakult nemzetiségi viszonyok sem garantálták a délszlávok abszolút többségét.26 A háború előtti Jugoszlávia területén maradt németek sorsa már el volt döntve, ugyanis még az 1943. november 28-a és december 1-je között megtartott teheráni konferencián döntés született arról, hogy a háború után Közép-Kelet-Európa német lakosságát kitelepítik — a Jugoszláv Népfelszabadító Antifasiszta Tanács is magáévá tette ezt a döntést. A jugoszláviai magyarok sorsa azonban ekkor még csak körvonalazódott. A Jugoszláv Népfelszabadító Antifasiszta Tanács és a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg Legfelsőbb Parancsnoksága — Josip Broz Tito vezetésével — 1944. október 16-án a bánsági Versecen rendezte be főhadiszállását. A legfelsőbb szervek október 17- én megtartott ülésen döntés született a katonai közigazgatás bevezetéséről a Bánság, a Bácska és Baranya területén. A katonai közigazgatás bevezetése az általános biztonsági helyzet mielőbbi normalizálását, a gazdasági kapacitások és a termelés mielőbbi, a háború szolgálatába állítását volt hivatott biztosítani, valamint azoknak a gondoknak a felszámolását, amelyeket „...az ide telepített idegen elemek” okoztak. Az idetelepített idegen elemek alatt a nemzeti kisebbségeket — németeket, magyarokat, románokat — értették, és egyértelmű volt, hogy a katonai közigazgatás bevezetése elsősorban ellenük irányul, s a nemzetiségi kérdés sajátos, „forradalmi” megoldását célozza meg. A rendelet hangsúlyozta, hogy a katonai közigazgatás — melynek élére Ivan Rukavina vezérőrnagyot nevezték ki, aki közvetlenül Titonak volt alárendelve — ideiglenes jellegű, és Jugoszlávia teljes felszabadulásáig fog tartani. A rendelet értelmében a bírósági és végrehajtói hatalom teljes egészében a katonai közigazgatás szerveinek hatáskörébe került, a népfelszabadító bizottságok a katonai szervek alárendeltségébe kerültek, jobbára csak tanácsadói szerepet kaptak, illetve a katonai közigazgatási szervek utasításait hajtották végre.27 Ez a rendelet a végrehajtó hatalmat teljesen militarizálta.28 A katonai közigazgatás bevezetésének lényegét Rukavina tábornok 1944. október 22-ei rendelete fejti ki, melyben hangsúlyozza a terület délszláv jellegének megőrzését és a délszláv lakosság felelőségét, hogy támogassa azon intézkedések végrehajtását, amelyeket a nemzeti jövő érdekében foganatosítanak.29 Rukavina vezérőrnagy 1944. október 25-ei keltezésű 1. számú napiparancsa részletezte — az akkor már gyakorlatilag működő — katonai közigazgatás szervezeti felépítését, hierarchiáját.30 A katonai közigazgatást területileg két igazgatási egységre — a bánsági és a bácskai-baranyai katonai körzetre - oszlott.31 Az igazgatási egységeken belül térségparancsnokságok hoztak létre: egy-egy térségparancsnokság 2-3 járás területére volt illetékes. A járási székhelyeken és más városokban — járásonként 2-3 településen — városparancsnokságok alakultak. 26 Mészáros 23. 27 Molnár Bíróság. 205. 28 KasaS, Aleksandar: Madjari u Vojvodini (1941-1946). Növi Sad, 1996. 158. 29 A. Sajti Enikő: Impériumváltások, revízió, kisebbség. Bp., 2004. 320. (a továbbiakban: Sajti) 30 TLZ F. 109. 2. doboz. 31 Sajti 322. 70
