Biernacki Karol - Fodor István (szerk.): Impériumváltás a Vajdaságban 1944. Promena imperije u Vojvodini 1944 godine - Dél-Alföldi évszázadok 28. (Szeged - Zenta, 2010)
ZORÁN JANJETOVIC: A MAGYAROK HELYZETE VAJDASÁGBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
A hiányos integráció és nemzeti előítéletek miatt, amelyek az új helyzetben fennmaradtak és a jó szándék ellenére, hogy a magyarságot az új rezsim mellé állítsa, maga a jugoszláv vezetés sem mondott le egészen a régi stílusról. Tito táviratot küldött az 1946. július 15-i párizsi békekonferencián résztvevő jugoszláv küldöttség vezetőjének, Edvard Kardeljnek, amelyben jelezte, hogy Jugoszláviának nincs területi igénye Magyarországgal szemben, de meg kell, oldani a részleges lakosságcserét és azoknak a kitoloncolását, akik együttműködtek a megszállókkal. A Szovjet külügyminiszter Vjeces- lav Molotov azt tanácsolta a jugoszlávoknak, hogy tartózkodjanak a kollaboránsok kitoloncolásától, hacsak az a jugoszláv érdekek szempontjából nem lényegbevágó.57 Azt, hogy a jugoszláv vezetés mégis szeretett volna bizonyos számú magyart eltávolítani az országból, bizonyítja az 1946. szeptember 22-én megkötött magyar-jugoszláv egyezmény. Az egyezmény értelmében 1947-től58 három éven belül — kölcsönösen — 40 000 ember cserélne hazát. Mihael Portmann szerint ez a szám megegyezett azzal a számmal amennyi magyart és székelyt már addig kitoloncoltak Jugoszláviából.59 Ez arra enged következtetni, hogy a Jugoszláv fél ily módon szándékozott törvényesíteni a már megtörtént kitoloncolásokat. Megjegyzi, nem ismeretes, hogy az akkor Magyarországon élő mintegy 20 000 horvát és 6000 szerb közül hányán telepedtek át Jugoszláviába. Mi azt gondoljuk, hogy a jugoszláv fél további 40 000 magyar kitelepítésére gondolt — tekintettel arra, hogy az addig kitelepített személyek nem mindegyike volt 1941-ben jugoszláv állampolgár, így a nemzetközi jog értelmében a háború alatt nem is tartózkodhattak volna Vajdaságban. Továbbá úgy gondoljuk, hogy a jugoszláv hatóság vélhetően a Magyarországon élő délszlávok hazatelepítésére gondolt, akik révén „javulna” a nemzetiségi összetétel azokon a vidékeken ahonnan a magyarok kitelepülnek. Az a tény, hogy Jugoszlávia hasonló egyezményt kötött a lengyelekkel, ukránokkal, csehekkel és szlovákokkal,60 azt bizonyítja, hogy a kommunista hatalmak az internacionalizmusra esküdtek ugyan, de mégis nemzeti egységességre törekedtek. Mivel az említett szláv kisebbség nem „ellenséges” lakosság volt, feltételezhetjük, hogy a Magyarországgal kötött egyezményt is ilyen szélesebb értelemében vett nemzetpolitikaként kell értelmezni. Ez megint arra utal, hogy a magyarokkal kötött egyezményben további 40 000 magyarra gondoltak, akiket a Magyarországon élő szlávokkal „cserélnek” fel.61 Magyar adatok szerint 1946-ig Jugoszláviából 84800 magyart telepítettek ki, akik közül sokan őslakosok voltak. Ez azt is jelenti, hogy a kitelepítettek és a menekültek száma kétszerese volt az I. világháború utáninak.62 57 Portmann, n. d., 273-274. 58 KasaS, n. d., 194.; Portmann, n. d., 274. 59 Portmann, n. d., 274. 60 DuSan Drljaca, Kolonizacija i zivot Poljaka u jugoslovenskim zemljama. Od kraja XIX do polo- vine XX véka, Beograd, 1985.; Slobodan Selinic: Jugoslovensko-őehoslovacki odnosi 1945-1955 (doktorát u rukopisu), Beograd, 2009, str. 349-367.; Enciklopedija Jugoslavije 3. Zagreb, 1984. str. 264. (Encik- lopedija Jugoslavije govori o iseljavanju Ceha, ali ne i o sporazumu iz 1948.) 61 Verovatno je da su jugoslovenske vlasti racunale da u Madarskoj ima neäto vi§e juznilt Slovena nego sto su pokazivali sluzbeni madarski popisi. 62 Sajti, Odmazda, 109. Ista autorka u jednom drogom radu navodi da je 1950. u Madarskoj bilo re- gistrovano 65 877 izbeglica i prognanika iz Jugoslavije. (Sajti, Hungarians, 434., 440.) Treba pretpostaviti da je do pada broja doslo usled povratka dela emigranata u Jugoslaviju, iseljavanja u drogé zemlje ili smrti. 51
