Biernacki Karol - Fodor István (szerk.): Impériumváltás a Vajdaságban 1944. Promena imperije u Vojvodini 1944 godine - Dél-Alföldi évszázadok 28. (Szeged - Zenta, 2010)
A. SAJTI ENIKŐ: A MAGYAROK ELLENI PARTIZÁN MEGTOLÁS A DÉLVIDÉKEN: A TÖRTÉNETÍRÁS EREDMÉNYEI ÉS KÉRDŐJELEI
szerint, nemzetiségi összetétel, területi és kronológiai eloszlásban stb. elemzik a bizottság által felkutatott adatokat. Három kötet területenként (Bácska és Baranya, Bánát, Szerémség), a többi öt kötet pedig nemzetiségi megoszlásban (szerbek, zsidók, németek, magyarok és egyéb nemzetiségek) közük az áldozatok névsorát, a születési évre, a nemre, a halál helyére és évére vonatkozó adatok megjelölésével. Érdemes utalnunk arra is, hogy földrajzi értelemben ezek a kutatások terjedtek ki a legnagyobb, magyarok által lakott területekre, bár a Vajdasághoz az adott korban hozzátartozó néhány helység adatai itt is hiányoznak. A bizottság kutatásai szerint a Vajdaság korabeli területén (Bácska, Bánát, Baranya és Szerémség) 1941 és 1948 között igazolhatóan, név szerint azonosítva, 83 881 fő vált a háború alatt és közvetlenül utána különféle indíttatású megtorlások áldozatává. Ezt a számot a kutatócsoport elsősorban azért nem tartja véglegesnek, mivel például nem jutottak hozzá az egyik legnagyobb bácskai internálótábor, a járeki tábor irataihoz sem, bár más források segítségével igyekeztek számolni a feltehetően ott elhunytakkal, akik elsősorban németek és magyarok voltak. A kutatási eredmények bizonytalanságának másik oka, mint már korábban is utaltam rá, hogy az ÓZNA iratok döntő része mindmáig nem kutatható. E hiányosságokat úgy próbálták meg pótolni, hogy a név szerinti listákat a helyi forrásokkal vetették össze, sőt magával a helyi lakossággal is ellenőriztették. Ezekben az esetekben az áldozatok neve alapján állapították meg nemzetiségüket, ami újabb módszertani bizonytalanságot jelent. A források hiányosságai és a kutatás módszertani bizonytalanságai miatt azt feltételezik, hogy az áldozatok száma, köztük a magyaroké is ennél mindenképpen nagyobb kell legyen, és az összes vajdasági áldozatok száma elérheti a 100 000 főt az adott periódusban. A kötetben regisztrált 83 881 főből a szerb áldozatok száma 42 283 fő, a zsidóké 15 495, a németeké 15 419, magyarok száma 4624 fő, a horvátoké pedig 2702 fő volt. A többiek a szlovák, a cigány, a ruszin, a cseh stb. népcsoportból kerültek ki.43 Maradva a magyar áldozatokra vonatkozó adatok felidézésénél, ellentétben a szer- bekkel, illetve a zsidókkal, de hasonlóan a németekhez, az ellenük irányuló megtorlások történelmi okoknál fogva (a Délvidék Magyarországhoz történő visszacsatolása 1941-ben) kizárólag 1944 és 1948 közé estek, vagyis az ellenük irányuló megtorlásokat kizárólag az új jugoszláv hatalom, a partizánok követték el. A vajdasági szerbek, bár más-más okok miatt, mind az 1941-es, mind pedig 1944-es impériumváltás után, veszélyeztetve voltak. A zsidók, mint ismeretes, kizárólag az 1941-1944 közötti időszakban váltak a német, a horvát és a magyar hatóságok által elkövetett gyilkosságok és deportálások áldozataivá. A megtorlások magyar áldozatai közül legtöbben, 2667 fő 1944 őszén, telén halt meg, 1945-ben 1126-an. 1946-ban, jelentősen csökkent a számuk, a bizottság adatai szerint a represszió következtében ebben az évben elhunyt magyarok száma 330 fő volt. Ez megfelel annak az országos tendenciának, hogy bár a kiépülő szovjet típusú államszocialista rendszer társadalomra gyakorolt nyomása nem csökkent, de más formákat és jogilag is szilárdabb formákat öltött. A magyar áldozatok döntő többsége férfi volt, a bizottság által közzétett statisztika szerint a 4160 férfi mellett a nők száma ennek csaknem a tizede, 456 fő volt.44 43 Na putu ka istini... 209. 44 Uo. 63. 23
