Biernacki Karol - Fodor István (szerk.): Impériumváltás a Vajdaságban 1944. Promena imperije u Vojvodini 1944 godine - Dél-Alföldi évszázadok 28. (Szeged - Zenta, 2010)
A. SAJTI ENIKŐ: A MAGYAROK ELLENI PARTIZÁN MEGTOLÁS A DÉLVIDÉKEN: A TÖRTÉNETÍRÁS EREDMÉNYEI ÉS KÉRDŐJELEI
Egy későbbi, 1946. október 20-án Nagy Ferenc miniszterelnök számára készített feljegyzés 30-35 ezer áldozatról tesz említést.16 Az információk illegális úton, rokonokon, ismerősökön, illetve a táborokból Magyarországra szökött, illetve Jugoszláviából kiutasított magyaroktól származtak és jutottak át az ekkor már szigorúan lezárt határokon. A diplomáciai csatornák még nem működtek, a kapcsolatok ekkor még nem álltak helyre a két ország között. Az eddig idézett dokumentumok tehát egyértelműen azt bizonyítják, hogy a magyar kormányok kezdettől fogva tudtak a magyarellenes megtorlásokról, a kivégzésekről, a táborokról, a kitelepítésekről, a kényszermunkáról és kényszertoborzásokról, a kitoloncolásokról. Az áldozatok számáról ugyanakkor csak nehezen ellenőrizhető becslések jutottak el hozzájuk, ezek a számok, mint láttuk, 20 és 60 ezer között mozogtak. A megtorlásokról szóló hírek eljutottak a SZEB angol és amerikai delegációjához is. Amint azt egy ezzel kapcsolatban nemrég előkerült iratban olvashatjuk, az angolok és az amerikaiak több alkalommal is érdeklődtek a kérdésről a magyar külügyminisztérium tisztviselőinél, akik minden alkalommal azt válaszolták, hogy „hivatalosan” nincs értesülésük a megtorlásokról, és az ezzel kapcsolatos értesülések „légből kapottak”. A külügyminisztériumot egy 1945 júniusában „igen baráti hangnemben” folytatott beszélgetés során a SZEB jugoszláv delegátusának gazdasági vezetője, Gavrilovic egyenesen arról biztosította, hogy „a Bácskában semmiféle magyar üldözés nincs és nem volt. ” Mint mondta: „csupán két községből, Csurogról és Zsablyáról utasítottak ki tömegesen magyarokat, innen is azonban saját érdekükben, az ismeretes újvidéki eseményekből kifolyólag. Nyugat-Bácska, Hódság, stb. svábok által elhagyott részeibe csoportosítják a magyarokat. Obecsén, stb. például voltak népbírósági tárgyalások és ennek folyományaképpen tényleg voltak kivégzések is, de csak olyan esetekben, ahol rablás, vagy gyilkolás, vagy az újvidéki eseményekben való részvétel bebizonyosult. ” Majd nyomatékosan még hozzátette: „a magyaroknak nagy szerencséje, hogy Tito került hatalomra, különben rettenetes lett volna az újvidéki események miatt való visszahatás és bosszú. A magyaroknak egyáltalában igen jó sorsuk van... ”17 Pár évvel ezelőtt látott napvilágot az a dokumentumkötet, amely a Magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság 1945 és 1947 között keletkezett jegyzőkönyveit tartalmazza.18 E források arról tanúskodnak, hogy a megtorlások nem szerepeltek a SZEB üléseinek napirendjei között, habár, mint láttuk, az angol és amerikai delegátusoknak voltak ezzel kapcsolatos információik. A magyarok elleni megtorlásról nemcsak a hivatalos körök szereztek tudomást, de a rokonokon, ismerősökön keresztül a szélesebb közvélemény is azonnal tudomást szerzett róla. Erre utal például Sulyok Dezső volt kisgazdapárti képviselő az emigrációban írt visszaemlékezésében, de említést tesz róla naplójában Grősz József kalocsai érsek is. Illyés Gyula író 1945. május 27-én azt jegyezte fel naplójába, hogy 30 ezer házra ítélték, majd büntetését 15 évre mérsékelték. 1955-ben perújítás során felmentették a kémkedés és hűtlenség vádja alól. 1956-ban az Egyesült Államokba emigrált. Tevékenységére részletes lásd A. Sajti Enikő: Egy kommunista káder a külügyben 1945-1948. Rex József. Forrás, 2009. július-augusztus. 89-109. 16 MOL KÜM XIX-J-1-k-Jugoszlávia - 16/b-1874/1946. 22. doboz. 17 Uo. 18 A Magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1947. Szerk. Feitl István. Napvilág Kiadó, Bp., 2003. 14
