Biernacki Karol - Fodor István (szerk.): Impériumváltás a Vajdaságban 1944. Promena imperije u Vojvodini 1944 godine - Dél-Alföldi évszázadok 28. (Szeged - Zenta, 2010)
SLOBODAN BJELICA: A KOMMUNISTA HATALOM ÉS A NEMZETISÉGI KÉRDÉS VAJDASÁGBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁNI ELSŐ ÉVEKBEN
doskodnak a pártszervezetnek a kisebbségek soraiból való tömegesítéséről”. Ezért javasolják, hogy a Tartományi Pártbizottság Agitprop osztálya ezekben a járásokban népnevelő képzéseket szervezzen a nemzetiségi kérdésekről.14 Hasonló jelenséget észleltek a Jugoszláv Kommunista Ifjúsági Szövetségben is, ugyanis a harmincháromezer vajdasági tag közül több mint huszonötezer szerb, háromezer pedig montenegrói volt. A JKISZ járási szervezeteinek vezetőségében a nemzeti kisebbségek az arány még rosz- szabb volt. A járási bizottságok 257 tagja közül 220 szerb volt, 13 magyar, 9 horvát, 9 montenegrói, 1 szlovák és 1 ruszin. A kis létszám oka „a nemzeti kisebbségi fiatalok iránti magas mérce, ami azonban az egyes szervezeteknek a nemzeti kisebbségek iránti soviniszta hozzáállása is tükröződik. Olyan esetek is vannak, amikor a JKISZ titkára szerb, noha a településen a többséget nemzetiségek alkotják.”15 A következő időszakban a jugoszláv kommunisták nagy figyelmet fordítottak a „sovinizmus elleni propagandaterv” megvalósítására. A Tartományi Pártbizottság tagjainak feladatául szabták, hogy járásukban tekintsék át a kommunisták viszonyulását a nemzeti kérdéshez, miközben minden párttagnak részt kellett venni a sovinizmus elleni harcról szóló tanácskozáson.16 Azonban 1948 szeptember elején a Tartományi Pártbizottság megállapította, hogy a nemzetiségi politika terén foganatosított addigi intézkedések eredménytelenek és elégtelenek, valamint, hogy a sovinizmus elleni harc a kommunisták elsődleges feladata kell hogy legyen. Konkrét intézkedéseket tettek azért, hogy a nemzeti kisebbségeket nagyobb számban vonják be a pártbizottságokba, pl. egyes pártsejteket két részre bontottak, mivel több magyar és román nem értette a szerb nyelvet.17 A JKP Központi bizottsága is rámutatott a sovinizmus megjelenésére a vajdasági pártszervezetekben, ezért a Tartományi Pártbizottság tagjai kötelesek voltak jelentést tenni e kérdésről. A Tartományi Pártbizottság 1948 áprilisi ülésén a jelentések alapján megállapította, hogy „Az SZKP Központi Bizottsága helyesen értékelte a nálunk megjelenő nemzetiségi kérdést — sovinizmust, hogy a Tartományi Pártbizottság eddig csupán felvetette a sovinizmus kérdését, de nem oldotta meg, és hogy a Kommunista Szövetség ezt a kérdést figyelmen kívül hagyta.” Leszögezték, hogy Vajdaságban a sovinizmus minden pártszervezetben megmutatkozik. „A sovinizmus a Kommunista Szövetségben a kisebbségi falvakban a szervezet kis taglétszámában mutatkozik meg”. A sovinizmus kérdésének megoldásában tanúsított téves hozzáállásuk miatt, a Tartományi Pártbizottság egyes tagjaival szemben bírálat is elhangzott; konkrétan Isa Jovanovic, Sóti Pál és Djura Jovanovic kapcsán, akik „egyes dolgokat túl keményen vetettek fel.” Ugyanakkor felhívták a figyelmet annak veszélyére, ha a pártszervezetek „ész nélkül tagosítanak ahelyett, hogy a jelöltet előbb felkészítenék a pártba való belépésre”, illetve, „ha a sovinizmus kérdésének megoldását szervezeti kérdésnek tekintik, pusztán arányok kérdésének a szervezetben és a vezetőségben szem elől tévesztve és elhanyagolva minden mást, még ajelölt kvalitását is, sőt a tömeges politikai-nevelő munkát”. E megállapítások alapján határozatot hoztak, hogy a következő időszakban meg kell ol14 VL, fond 334. a Tartományi Pártbizottság 1947. november 11. ülésének jegyzőkönyve. 15 VL, fond 334. a Tartományi Pártbizottság 1947. november 22. ülésének jegyzőkönyve. 16 VL, fond 334. a Tartományi Pártbizottság 1948. június 1. ülésének jegyzőkönyve. 17 VL, fond 334. a Tartományi Pártbizottság 1948. március 9. ülésének jegyzőkönyve. 108
